Finn-japán rangadó a fazékban

2015. március 29. | Írta: Halász Judit

A Ridikül Megfőzhetők-e a férfiak műsorának meglepetésvendége, Dragomán György író megosztotta kedvenc receptjét, és a rétessütés trükkjeit az adás szerkesztőjével, Halász Judittal – és így a Magazin olvasóival.

A varázsrétes
„Máglya című regényemben szerepel a cseresznyés rétes, a varázsrétes. Emma, a regény tizenéves főszereplője így mesél róla, hogyan készítik el boszorkányos nagymamájával a fiúnak, akibe szerelmes:”

„A két tenyerem a lisztes abroszon van, a tészta alatt, a kezem fejével húzom, úgy, ahogy Nagymama csinálja, közben oldalra lépek, a tészta már nagyon vékony, áttetsző, mint a tejüveg, ahogy átnézek rajta, látom a hosszú, összefonódó, örvényes nyomokat, amit a tenyerünk hagyott a terítőre szórt lisztben. Nagymama azt mondja, ne nézzem, mert elszédülök, de akkor már késő, érzem, hogy forog velem a konyha, a tészta hullámot vet, a fiú neve jut eszembe, a neve és az arca, a fehér bőre, megbotlok az asztal egyik sarkában, a tészta nem szakad el, csúszni kezd lefele az asztalról, Nagymama kikapja alóla a két kezét, rátenyerel, megfogja, azt mondja, megmondta, hogy ne nézzek oda, hozzam már azt a tölteléket.

A pulthoz lépek, felemelem a porcelántálat, Nagymama a fejével int, mondja, hogy hosszú csíkban öntsem a tölteléket a tésztára. A két tenyere alatt hullámzik és vonaglik az egész. Végigöntöm a diós cseresznyét az asztal szélén, Nagymama azt mondja, jól van, rám mosolyog, felemeli a két tenyerét a tésztáról, az abrosz hullámot vet, a tészta magától felcsavarodik, aztán megmozdul, mintha le akarna siklani az abroszról.

Nagymama akkor kikapja a porcelántálból a villát, amivel a tölteléket kevertük, a feltekert rétesbe döfi, azt mondja, alaposan meg kell szurkálni, hogy ki ne repedjen. Elengedi a villát, hogy most csináljam én.”

Lazacleves mizóval és spenóttal
„Pár hónapig éltem Finnországban, ott találtam ki ezt a levest, ami a finn nemzeti étel, a lazacleves (lohhikeito) japános variációja.”

Négy személyre hozzávalók:
fél kiló krumpli,
egy hagyma,
negyed kiló lazacfilé,
két nagy marék bébispenót,
egy evőkanálnyi mizópaszta,
só, bors, vaj, esetleg citrom.

Az apróra vágott hagymát vajon megfuttatjuk, sózzuk, borsozzuk, fazékba tesszük a kockára vágott krumplit, felöntjük kicsit több vízzel (vagy ha van, alaplével) annál, mint amennyi ellepi, negyedórát főzzük, amíg a krumpli már puha, de még nem széteső. Beletesszük a csíkokra vágott bébispenótot és a lazacfilét.

Én ilyenkor már nem főzöm, csak öt percig hagyom a forró lében, a lazac ennyi idő alatt is megfő, omlós lesz és finom; ha sokat forralnánk, akkor gumiszerűen kemény lenne, és pont a lényege veszne el. Közben egy csészében merőkanálnyi lével összekeverem a mizópasztát, ha jól elkeveredett, visszaöntöm a lébe, és már kész is van.

(A finn leves is ugyanígy készül, csak mizó és spenót helyett tejszín és kapor kerül bele.)

Címkék: főzés, férfiak, máglya, irodalmi receptek, lazac leves, rétes