Félretett hiúság

2014. április 27. | Írta: Szabó G.László

RM Épp tíz éve, hogy Thaiföldön, a cseh nagykövetségen hivatalosan is egymáséi lettek. Ön akkor volt…

RM Olinka meg huszonnégy.

JM Ja, hogy én akkor… mindegy! Olinka bájos nőszemély. Megtanított pár dologra. Borozgatni, könnyű ételeket enni. Azt akarta, hogy egészségesen szeressem, de ez csak félig sikerült neki. Magába bolondított. Közben én is megtanítottam őt erre-arra. Helyesen felragasztani a bélyeget a borítékra, figyelmesen haladni a zebrán… ja, és hogy az órának nem véletlenül van két mutatója.

RM De ha ő nincs, nőtlen marad élete végéig.

JM Huszonöt évesen akartam utoljára megnősülni. Csak aztán rájöttem, hogy sem hűséges férj, sem példás apa nem lenne belőlem. Túlságosan önző voltam. Olinka mellett azonban rá kellett döbbennem, hogy jobb barátnőm nem lesz már soha. Annak, ami történt köztünk, egyedül én vagyok az oka. Nem akartam gyereket. Azt hittem, ez sokkal macerásabb ügy, főleg nekem, az örök türelmetlennek. Tévedtem. Anna Karolina a szemem előtt cseperedik fel, imádom őt, és ő is szeret engem. Sajnálom, hogy nem az én gyártmányom. De nem érdekelnek a gének. Miután mindannyian lecsillapodtunk, mert háborúztunk éppen eleget, leültünk, és mindent higgadtan megbeszéltünk. Időbe telt, míg eljött ez a nap, de eljött, s azóta mind a hárman, Olinka is, Jarda, a kislány édesapja, és én is másképpen viszonyulunk egymáshoz. Mi ketten, férfiak a hiúságunkat és a büszkeségünket félretéve elsősorban a gyerek boldogságát tartjuk szem előtt. Utána jön Olinka.

RM Meg tudnak osztozni rajta?

JM Nem osztozunk. Olinka továbbra is az én feleségem, a kislány az én nevemet viseli, de első perctől fogva tudja, ki az édesapja. Engem Jiřinkónak hív, és nem a pótpapájának, hanem a legjobb barátjának tekint. Nem éreztem és ma sem érzem magam megcsalt férjnek, és Olinka sem egy számító bestia, mint sokan gondolják, és az sem igaz, hogy két pasija van.

RM Tehát csak egy?

JM És az én vagyok.

RM Mégsem élnek egy fedél alatt.

JM Így viszont még nagyobb rend van az életünkben. Erősebbek az együttléteink. Vidéken jártunk nemrég, a feleségem szüleinél. „Mire van étvágyad, Jiřík?” – faggat az anyósom. – Kérdezd meg Olinkát, ő mindent jobban tud, mint én – feleltem. Nekem ugyanis így a legkényelmesebb.

Címkék: gyerek, házasságtörés, szerelem, korkülönbség, háromszögben, oscar-díj