A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Étel, ital, mozgás és ami mögötte van

A nagykönyv szerint túl vagyunk feleségemmel és Csanád fiunkkal azon az időn, ami kritikusnak mondható az első gyermekes pároknál. Én most kezdem igazán élvezni az apaságot, mert a gyermek egyre ügyesebb és okosabb, vita nem lehet róla, hogy szakasztott az apja. Lássuk, mire is képes már a 74 centijével és a 10 kilójával ez a bébi.

Fotó: Shutterstock.com

Mindenekelőtt kiemelem, hogy Csanád étvágya továbbra is töretlen, és szerencsére eddig minden új dolgot elfogadott, amivel kínáltuk.

Imádtam, hogy a cumi után a kiskanalat is szívni kezdte, de természetesen gyorsan rájött, hogy ez másképpen működik, és már egyre nagyobbra tátja a száját, amikor a finom falat közeledik.

Azt hiszem, pontosan tudja a kisfiam, mikor milyen színű, illetve mennyire nehezen kimosható foltot hagyó ételt kap éppen, mert csak azokat szereti maga körül szétszórni, amelyek a világ összes tisztítószerével sem távolíthatók el.

De öröm az ürömben, hogy eddig a sárgarépát, az almát, szilvát és a barackot is jóízűen beverte, emellett a sütőtököt, valamint a céklát is, ami külön öröm számomra, mert nekem is nagy kedvencem, és még egészséges is.

Az ételek és az evés annyira meghatározó tényező a gyermeknél, hogy amikor mi fogyasztunk valamit, a tekintete megakad rajtunk, és a kutyákéhoz hasonló ábrázatot vesz fel az arca, azaz szó szerint kinézi a falatot az ember szájából.

A legnagyobb változások mégsem a pocak megtömése, mint inkább annak mozgatása körül játszódtak, játszódnak le.

Sport- és mozgáskedvelő emberként euforikus öröm számomra, hogy Csanád a hátáról mindkét irányban képes hasra fordulni, bár némileg rontja a képet, hogy lusta az uraság, így sokat kell ösztönözni-ösztökélni játékokkal.

Az esze nagyon is a helyén van. Csak egy darabig fordul a csali játék felé, de amikor rájön, hogy ahhoz bizony egy kicsit meg kellene erőltetnie magát, és hasra kéne fordulni, akkor rám néz, és a tekintetében a „tudod te, mikor fogok én parancsra forogni neked!” mosoly tűnik fel.

Ezután pedig nemesi eleganciával és villámgyors mozdulattal veszi el a hozzá legközelebb lévő játékot, majd visszanéz rám, és elégedetten nyugtázza a döbbenetemet. Az lehet, hogy lusta forogni, azonban a lába úgy jár, hogy azt Michael Flatley és Fred Astaire is megirigyelné.

Már gondolkodtam rajta, hogy ezt valahogyan dinamóra kéne kötni, és így, számításaim szerint, igen alacsony lehetne a villanyszámlánk. Az alattunk lakó még nem panaszkodott, pedig dübörög rendesen a kisfickó, amit én ámulattal csodálok, mialatt az anyukája rohan hozzá, és párnát tesz a lába alá.

Egyre jobban szeret ülni is, folyamatosan nyomja fel magát, a fekvés neki már nem pálya, sajnos a babakocsiból és a székéből is szeretne gyakran kimászni, ami nem könnyíti meg a helyzetünket, de ez a védőnő és az orvos, sőt, még a gyógytornászunk szerint is normális.

Nekik biztosan az, már nagy gyerekük van, de minket többek között így fáraszt és szórakoztat a csecsemőnk.

Csanád eddig sem volt néma, de most már egyenesen szószátyár lett, sőt, újabban kiabálni is szokott.

Nemritkán a legelmélyültebb játszás közben egyszer csak felüvölt, mintha rájött volna, hogy lehet vízből aranyat készíteni, de semmi ehhez hasonlót nem jelez, pusztán csak annyit, hogy itt vagyok ám még, nem úsztátok meg!

Csak akkor van nyugalmatok, ha azt én megengedem, és az nem lesz még kb. tizenhét és fél évig. Legalábbis a legtöbb ismerős ezzel biztat. Sebaj, mi kitartunk!

 

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!