Egyszerre kettőt igazi szerelemmel?

2022. április 7. | Írta: Dogossy Katalin

Azt kérded, fiatal barátnőm, hogy szerethetünk-e két férfit egyszerre igaz szerelemmel. Azt gondolom, hogy igen.

S ez gyakrabban előfordul, mintsem bevalljuk vagy gondoljuk. Különösen gyakori ez a helyzet családalapítás előtt, és azután, hogy a gyerekeinket felneveltük.

Fiatalkorban azért, mert – legalábbis a viselkedést kutató tudósok állítása szerint – életünk a párválasztás, az utódnemzés és az utódok felnevelése körül forog. Ennek a vágyunknak, szükségletünknek a kielégítése fontosabb, mint a táplálkozásra vagy biztonságra való törekvésünk.

Akkor is így van ez, ha néha úgy tűnik, hogy fontosabb a karrier, fontosabbak az anyagiak, a nagy ház, szép autó, az utazások és az önmegvalósítás. Valószínűleg a szerelemnél ezek sem fontosabbak. Amikor az ember szerelembe esik, ahogyan írod, élesebben látja a színeket, erősebben érzi az illatokat, és legszívesebben egész nap mindenkinek a szerelméről beszélne.

Vannak viselkedéskutatók, akik szerint ez a titokzatos, józan ésszel olykor megmagyarázhatatlanul erős és tudományosan nehezen leírható érzés, a szerelem célja az utódnemzéshez legmegfelelőbb partner kiválasztása. S ez a válogatás sokáig eltarthat.

A tézisnek némiképp ellentmondani látszik az a tény, hogy szerelmesnek érezhetjük magunkat akkor is, amikor nem akarunk gyereket. Bár az a tapasztalatom, hogy minden nő életében eljön az az illető, aki kiváltja belőlünk a csak tőle szeretnék gyereket érzést.

Ha szerencsénk van, akkor ő is ugyanígy érzi, s megszületik a család, benne a gyerek, a gyerekek. Jönnek aztán más problémák, más szerelmek. Különösen akkor, amikor a gyerekeket már felneveltük. Mert a hormonkutatások szerint más területek aktivizálódnak agyunkban akkor, ha szerelmesek vagyunk, mint amikor csupán szeretjük partnerünket. S állítólag a szerelemért felelős hormonok csupán harminc hónapig termelődnek szervezetünkben. Ez tehát azt is jelentheti, hogy szeretjük a párunkat, de más iránt is fellobban bennünk a szerelem. Bevalljuk vagy titkoljuk, megtörténhet.

Mert ahogyan a híres pszichológus, Popper Péter mondta, életünk nagy kérdése, hogy találunk-e olyan társat magunknak, aki életünk végéig kielégíti minden igényünket. Egyszerre tökéletes szellemi társ, erotikus vonzerő, lelki vigasz, anyagi biztonság, kaland. Egyáltalán. Jogos igény ez? Elvárhatjuk egy másik embertől, hogy egy hosszú életen át betöltse minden boldog percünket?

Popper felel is a kérdésre. Természetesen nem.

Amíg a vallásosság irányította a nyugati világ embereinek életét, a házasságtörés bűn volt, a szerelem pedig ritka és titkolnivaló. A túlvilági életbe vetett hit hanyatlásával párhuzamosan az emberek elkezdték úgy gondolni, hogy miután csak egyszer élnek, joguk van a boldogsághoz. S ha ezt a boldogságot netán két ember mellett vélték megtalálni, bizony beleszerettek kettőbe is.

Mert lássuk be, szerelmesnek lenni jó. A szerelemtől szebbnek, tehetségesebbnek érezzük magunkat, a nap is máshogyan süt, a főnökünk is kedvesebb, vagy ha nem, hát kit érdekel. Talán ezért szédelgünk szerelemből szerelembe.

Mert szerelem nélkül sivár az élet, unalmas és roppant hizlaló.

Címkék: szerelem, párkapcsolat, családalapítás, kettőbe szerelmes, szerelem hormonok