Egyedül a fa alatt
Azt mondják, a téli hónapok során valamiért még jobban vágyunk arra, hogy legyen kihez odabújni esténként.
Arról már nem is beszélve, hogy a karácsony szellemében felerősödnek az érzések, és senki sem szeretne egyedül lenni, ha nem muszáj, főleg, amikor a családban mindenki másnak van párja, és csak mi feszengünk egyedül a fa alatt. A szilveszteri buli sem az igazi, amikor a nagy éjféli koccintáskor mindenki más körülöttünk csókolózik a szerelmével, mi pedig kínunkban csak a pezsgőspoharat babráljuk.
De mi van azokkal, akik nincsenek egyedül, de a kapcsolat már régóta nem az igazi, és a szakítás gondolata már hónapok óta lóg a levegőben? A konfliktusok pedig éppen az ünnepek előtt csúcsosodnak, mintha az már önmagában nem lenne elég stresszes.
Egy ilyen fontos döntést meghozni sosem könnyű, mi van, ha miután kimondjuk, a másik hiánya olyan hatalmas súlyként zuhan ránk, hogy levegőt sem bírunk venni, és bánjuk az egészet, de már túl késő. Pláne, ha a nyakunkon a karácsony, a fárasztó előkészületek, a családi látogatások és az a sok szívfacsaróan negédes ünnepi sláger, melyeket ilyenkor lehetetlen nem hallani, mert a csapból is azok folynak.
Flóra és Márk már három éve éltek együtt a legnagyobb harmóniában, egy külvárosi társasházban, amelyhez a szülők segítették őket hozzá. Flóra anyukája rajongott a fiúért, pláne mivel azelőtt lánya mindig olyan fiúkat hozott haza, akik szerinte semmirekellő suhancok voltak.
Márk szülei is szerették Flórát, hiszen a lány szerény volt, csendes, visszavarrta Márk leszakadt gombjait az ingére, és jól főzött. A szülők örültek, hogy a gyerekek végre révbe értek, és nem telt el úgy családi ebéd, hogy ne faggatták volna őket a nagy napról. Ilyenkor Flóra lesütötte a szemét, és elpirult, Márk pedig sokatsejtetően mosolygott a szülőkre, mintha már a zsebében lapulna az eljegyzési gyűrű, de közben Flórára sem nézett.
A családi ebédek után a tökéletes pár hazaérve még órákig nem szólt egymáshoz, majd Márk elrohant a haverjaival meccset nézni a közeli kocsmába, ahová egyébként az utóbbi hónapokban rendszeresen beugrott. A lány valahol még szerette a fiút, de úgy érezte magáról, hogy már untatja, hiszen nem volt sem spontán, sem izgi, sem különösebben szexis, bár ezeket Márk sohasem rótta fel neki.
December 21-én beütött a krach, amikor egy bevásárlóközpontban Flóra és Márk véresen összevesztek egy pitiáner ügyön. Flóra turmixgépet, Márk pedig masszírozógépet akart venni édesanyjának. Nem értette, hogy Flóra minek köti az ebet a karóhoz, amikor nem is az ő anyjáról van szó. Flóra viszont pontosan tudta, hogy Márk anyukája gyűlöli a gépi masszírozást, és pont eleget jár már így is a masszőrjéhez.
A vita addig fajult, hogy Márk elviharzott. Flóra fellélegzett, és még órákig bolyongott a hatalmas plázában. Márkon kívül mindenkinek sikerült megvennie az ajándékot. Élvezte a karácsonyi dekorációt, a plafonról lelógó, hatalmas csillag formájú díszeket, az amerikai popzenét, és végre átjárta az ünnep csodás hangulata.
Hazaérve Márk már várta, vacsorát főzött, és gyertyát is gyújtott. Flóra mosolygott, és aznap hosszú idő után szeretkeztek is. De közben pontosan tudták, hogy ez az utolsó alkalom. Márk másnap kiköltözött.
Szenteste mindketten külön ünnepeltek, ki-ki a maga családjánál. Flóra végig nyugodt volt és kiegyensúlyozott, és az anyukája rosszallása ellenére is megértette, hogy még karácsonykor is jobb egyedül, mint színlelt kettesben.
Még nincs hozzászólás