A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Egy hangya nem hangya!

Amikor még nagyon ráérünk, mert például 5-6 évesek vagyunk, és cseppet sem zavar, ha füves lesz a gatyánk, sőt az egész szerelésünk, akkor nagy csodák történhetnek.

Fotó: Shutterstock.com

Halvány emlékeim szerint az egyik ilyen csoda egy jó nagy hangya volt, amely felrohant a karomra, és vágtázva bejárta mindenemet oda-vissza, aztán fordítva, mert a menekülőutat kereste. Én pedig csak rohangáltam, mert nagyon megijedtem, lepöckölni, vagyis hozzáérni meg nem mertem, így aztán futottunk, futottunk, a hangya meg én.

És akkor egyszer csak hopp, fogta magát és leugrott. És akkor történt a csoda. Ez a bizonyos hangya bevágtázott a fűben egy lyukba, ahonnan kivágtázott másik húsz, rémülten körülnéztek, aztán visszabújtak mind. Szóval ezek nem egyedül vannak, gondoltam, és elképzeltem, mit beszélhetnek rólam ott a fű alatt.

A jövő-menő hegy

Például ezt súgta rólam az én hangyám: – Képzeljétek, kint voltam a ház előtt, gondoltam, beugrom a kisboltba ziziért, de valahogy belebotlottam egy nagy rózsaszín hegybe, amit nem tudtam átmászni, bárhogy is akartam, mert a hegy egyszer csak eltávolodott a földtől, és ment-ment az ég felé.

Picit megijedtem, mert hát tudjátok, mennyi rémisztő dolgot suttognak az ilyen magaslatokról, például, hogy elszaladnak, és soha többé nem találunk vissza egymáshoz, vagy hogy egy felhőbe jutnak, onnan pedig a csillogó mennyországba.

Na ne, én még nem akartam a mennyországba jutni, kaját kell gyűjtenem télire. De még az is megfordult a fejemben, amit a távoli rokonainkról suttognak, hogy forró zsírba dobálnak, aztán megesznek pálcikával!

Becsszó, hogy én sem a mennyországba nem terveztem menni, sem pálcikával sült hangyát enni, viszont onnantól fogva rettenetesen érdekeltek ezek a villámgyors, szorgos kis népek.

Fotó: Shutterstock.com

Hangyaemlékezet

Amint figyelgettem őket, rá kellett jönnöm, hogy egyetlen hangya nem túl vicces, viszont ha sokan vannak, elképesztő dolgokra képesek. Mintha mind tudnának egymásról, és valamilyen titkos, aprólékosan precíz terv szerint jönnének-mennének, aminek olyan hatalmas célja van, mint például a királynő védelmezése vagy a kicsinyek megmentése.

Már jócskán elmúltam hatéves, amikor hasonló, csak sokkal tudományosabb gondolatot olvastam egy tudóstól, Deborah M. Gordontól, a Stanford Egyetem biológusprofesszorától, aki szerint a hangyák pontosan úgy működnek együtt egy bolyban, mint a neuronok az agyban, így alkotva meg a hangyacsoport kollektív emlékezetét.

Hangyás vagy?

Na, ez a mondás például nem áll meg, mert sok hangya elképesztően intelligens, de egy sem teljesen lökött. Egyetlen hangya is képes például emlékezni, hol is látta a lépcsőházban azt a kis párizsidarabot, de azt is megjegyzik, hány lépésnyire távolodtak el a kaja reményében a bolytól.

Egy finn tudós, Rainer Rosengren megfigyelte, hogy a hangyakolóniák éveken keresztül képesek megjegyezni a fészküktől az élelemig vezető útvonalakat, melyeket generációról generációra örökítenek tovább a hangyagyerekeknek. A boly népe azonnal alkalmazkodik az előállt helyzethez, például váratlan veszély esetén együtt szervezik meg a kerülőutat egy szemvillanás alatt, majd a legnagyobb nyugalomban folytatják, amit elkezdtek.

Egy hangya, egy sejt…

A tudósok szerint a hangyák pontosan úgy működnek együtt, mint az agysejtjeink. A boly tagjai a társuk kibocsátott szaga alapján alkotják meg a cselekvési tervet, ahogy az agyban a neuronok közötti információcseréért is kémiai anyagok felelnek.

Az emlékezés folyamata az agyban is, a bolyban is úgy indul be, hogy az egyes egyedek interakcióba lépnek, és aktivizálják egymást. Az egyes kolóniák emlékezete nem csupán az azt alkotó hangyák emlékeinek összessége, miként saját memóriánk is egy jóval összetettebb rendszer, mintsem felgyülemlett élményeink egymásra rakódása. A hangyaboly tehát emlékezik, emlékei ráadásul túlmutatnak az egyetlen élet emlékanyagán.

Fotó: Shutterstock.com

Hangyák, méhek, darazsak

Bizony, e három népség rokonságban áll. Különleges életmódjuk – szervezett államuk, bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él.

(wiki)

Repkedők és munkások

A szárnyas hímek teste karcsúbb, szemük nagyobb, csápjuk hosszabb, mint a pór hangyáké. A szárnyas hangyalányok, miután megtermékenyültek a szárnyas hangyakirályfik által, elvesztik szárnyukat és hatalmasra növesztik a torukat. Ők a királynők.

A munkások pedig elsatnyultak, szárnyatlanok, toruk jóval kisebb, szemük apróbb. Agyvelejük viszont fejlettebb, mint az uralkodócsaládé, így sokkal bonyolultabb feladatmegoldásra képesek.

Hangyanász

Amikor eljön a nagy pillanat, a szárnyas fiúk és lányok elhagyják bölcsőjüket, és a magasba szállnak. A munkások is szörnyű izgalomba jönnek, és ha a vágytól hajtott hímek idő előtt reppennének fel, utánuk rohannak, és visszahurcolják őket a bölcsőjükbe.

De amikor végre elérkezik a nászrepülés alkalmas pillanata, mondjuk egy szép, napfényes délután, szárnyra kelnek a szerelmes hangyák, hogy egyesüljenek. Óriási tömegek kerülnek a levegőbe, akár a napot is elhomályosítják.

Címkék: hangyakolónia, hangyák intelligenciája, hangyaemlékezet

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!