A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Egy életre szóló barátság

Amióta világ a világ, a barátság meghatározóan fontos az emberek életében.

Fotó: Shutterstock.com

Legyen akár több tucat barátunk vagy csak egy, akire mindig számíthatunk, ők azok az emberek, akik színesebbé teszik a szürke hétköznapokat, akiknek elsírhatjuk a szerelmi csalódásainkat, akikkel olyan dolgokon nevethetünk, amik csak nekünk vicces, és akik, ha szerencsések vagyunk, a legsötétebb órákban is képesek elhitetni velünk, hogy minden rendben lesz.

Ha jobban belegondolunk, a barátság attól olyan különleges ajándék, hogy amíg a családtagokat nem választhatjuk meg, ezeket az embereket igen. Lehetőségünk van egy tökéletes, összetartó család megalkotására, és így már nem nyomaszt a tudat, hogy csak a rokonokra támaszkodhatunk, ha baj van. De vajon amíg a család egy életre szól, addig a barátság is tarthat örökké? Ez az a kérdés, amely mostanában egyre gyakrabban nyomaszt.

Az én legjobb barátnőmet több mint hét évvel ezelőtt választottam magamnak. Egészen mostanáig biztos voltam benne, hogy ha majd minden kötél szakad, és az életemben nem lesz sem szerelem, sem siker, akkor ő legalább ott lesz nekem.

Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy a kapcsolatunk simán belefért volna egy hollywoodi csajos vígjátékba, amelyben a barátnők heti többször is egymásnál alszanak, kitalálják egymás gondolatait, és nincs olyan dolog az életükben, aminek a másik ne lenne részese. Így szinte olyanok, mint a legboldogabb házastársak.

Viccen kívül, mi ketten lelki társaknak hívtuk egymást, és amikor egy-egy srác durván összetörte a szívünket, már rohantunk is egymáshoz, mert tudtuk, hogy nincs az a fájdalmas szerelem, amelyet ne tudna meggyógyítani a barátságunk.

Szörnyű érzés bevallani, de ma már nem hiszek ebben. Az utóbbi évben kezdtek megritkulni a találkozásaink. Ez azért is ijesztő, mert régebben elképzelhetetlennek tűnt, hogy akár egy hét is elteljen úgy, hogy nem látjuk egymást.

Egyre többször kaptam magam azon, hogy egy-egy rossz napomon, sokkal inkább akartam egyedül maradni, a saját gondolataimba merülni, mint hogy neki öntsem ki a szívem. Bár néha felhívjuk egymást, vagy chatelünk, de ezek a beszélgetések egy kicsit erőltetetté váltak. Szeretném neki elmesélni mindazt, ami bennem zajlik, és tudom, hogy ő is így van ezzel, de annyi minden történt, hogy az őszinte kitárulkozás helyett már csak udvariaskodunk.

Én pedig rettegek attól, hogy lassan be kell ismernem, hogy az egy életre szólónak hitt barátság véget érhet, de még jobban rettegek attól, hogy már nincs szükségem a legjobb barátnőmre. Ez egyébként rendben is lenne akkor, ha idő közben szereztem volna helyette egy másik legjobb barátnőt, de ez messze nincs így. Egyszerűen csak fel kellett nőnöm, állást találni, megállni a helyem a munkahelyeken, befizetni a számlákat, túl lenni egy hosszú párkapcsolaton, és közben túl fárasztó lett volna ezt mind elmesélni neki.

A másik gond pedig, amit szintén nem mondhatok el neki őszintén, hogy amíg az én életem, úgy hiszem, fejlődik, ő még mindig ugyanarra az egyetemre jár, és még mindig ugyanaz a srác ríkatja meg, aki minden évben kétszer szakít vele immár nyolc éve, és én ezt már kezdem unni. Felmerül bennem a kérdés, vajon érdemes-e megőrizni egy barátságot csak hogy ne maradjunk egyedül?

Talán lesz még idő, amikor minden vágyam az lesz, hogy neki mondhassam el, ami a szívemet nyomja. Ezért megbeszéltük, hogy a jövő héten nála alszom.

Címkék: női barátság, lrgjobb barátnő, mit tud a legjobb barátnő?, egy barátság vége

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!