A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Disznótoros, avagy hogyan legyen meg a család húskészlete az elkövetkező egy évre?

Vidéken sem tartanak már disznót mindenhol, csak elvétve. Egyre kevesebben vágnak, pedig egy család éves hússzükségletét adhatja egy vagy két hízó. Erről beszélgettünk a szerkesztőségben, amikor megszületett a döntés: decemberben írjunk a disznóvágásról. Aztán - némi képzavarral élve -, úgy gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér: menjünk csapatépítő "tréningre", ami viszont két mangalica jövőjét változtatta meg. Helyszínül a kabai Kövér-tanyát, azaz Kövér Zoltán takaros, jól felszerelt tanyáját választottuk. Zoltánról többek között annyit kell tudnunk, hogy ismert mangalicatenyésztő, a mangalicafesztiválok állandó résztvevője.

Fotó: Horváth Péter

Szinte még csak hasadt a hajnal, amikor csapatunk befutott a tanyára. A frissen sült, meleg pogácsa és a fogópálinka (nevét onnan kapta, hogy a segédeknek kell elfogyasztaniuk még szúrás előtt) megalapozta a napunkat.

Aztán megérkezett a hentes is, aki a vékony pengéjű késével elvégezte a munka leghálatlanabb részét. Ezt követően kezdődhetett a feldolgozás. A gondos gazda előhozta a hagyományos kézi perzselőt, amit még fával fűtöttek. Sercegett a mangalicák hosszú, göndör szőke szőre.

Miközben a hentes a húst bontotta szét, a látványtól (is) megrészegült vendégeket hagymás sült vér várta az asztalnál, csak ezután mehetett mindenki a dolgára. Ki belet mosni, ki a kolbász körül tenni-venni, hurkába való rizst készíteni, vagy éppen kisütni a zsírt, ahogy kolléganőnk is tette nagy lelkesedéssel.

A kolbász ízesítése körül mindig komoly viták kerekednek, mert ahány ház, annyi ízlés. Legyen-e  például véres hurka, vagy elég a májas? Aztán milyen legyen a disznósajt?

Szerencsénkre a tanyán dolgozók nem csak az állatokkal bánnak szakszerűen, de az emberekkel is szót értenek, így a vitákat gyorsan le is zárták. Estére pedig mi is megértettük, hogy így volt jó, hiszen a tökéletes ízt szakértelem nélkül nehéz lett volna elérni. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Napközben jutott idő arra is, hogy Tóth Péterrel, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnökével is beszélgessünk, és eloszlassuk a mangalicákkal kapcsolatos tévhiteket.

Merthogy bizony akadnak. Az első tévhit példának okáért az, hogy a mangalica zsírsertés lenne. Sokáig tartotta magát az a mendemonda, hogy a mangalica zsírja egészségesebb, mint más fajta sertéseké. Nos, annyi talán igaz ebből, hogy más a zsírja, de a zsír, az zsír.

De akkor vajon mi lehet a mangalica sikerének titka? Valójában mégiscsak a zsír, mert ez teszi a húst olyan szép márványozottá, ettől lesz a sonka olyan különleges, hogy még a spanyolok is riadtan figyelik a fajta felfelé ívelő útját. A mangalica egyébként őshonos magyar sertésfajta.

De ez nem azt jelenti, hogy a hódító hunokkal érkeztek volna a Kárpárt-medencébe, hiszen ezt a fajtát a XIX. században tenyésztették ki. Akkortájt még tömegesen létezett a mangalica minden színváltozatban.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2017. évfolyama 31. számának 56. oldalán!)

Címkék: leves, kolbász, disznóvágás, gsztro, mangalica, kövér zoltán, tóth péter, hurka

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!