Debrecen - A cívis életöröm városa
"A külföldieknek is érdekes a város, egy délutántól másnap délig tartó program leköti őket. De nekik nem jelent semmit, hogy itt ült Kossuth Lajos 1849-ben, hogy ez volt Nyilas Misi kollégiuma, és ebben a házban lakott Szabó Magda. A magyaroknak azonban igen, és nekik érdemes két éjszakára is megszállni, hogy megismerjék a Budapesttől vagy a dunántúli nagyvárosoktól olyan élesen különböző Debrecent" - mondja egy helybéli.
Olyan város felé tartasz, amelyről 1793-ban egy Robert Townson nevű angol természettudós ezt írta: „Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…” (Arról nem beszélt, hogy a termőföld sem a legjobb.)
Igen, itt hosszú a nem létező dolgok listája, viszont annál izgalmasabb a csoda megfejtése, hogyan lett mégis Debrecen az ország második legnépesebb települése, és milyen az élet egy alföldi nagyvárosban. Nos, az biztos, hogy a jó megélhetés egyik titka éppen a ’semmi’, a végtelen nyitott térség volt, s rajta az aranyat érő debreceni marhagulya, valamint az utak, amelyek Erdélyből tartottak nyugatra illetve a Felvidékre.
Hogy varázslatban legyen részed, fogadj meg egy tanácsot: ha autóval mész Debrecenbe, ne az M4-es autópályán menj, hanem az M3-asról fordulj le a 33-as útra. A hidegebb évszakokban utazz este, amikor csillagos az ég, és a dér vagy a hó megsokszorozza fényjátékát a Hortobágyon, vagy melegebb időben válaszd a delet, hogy találkozz a híres délibábbal. Nehéz – és talán, nem is érdemes – megfogalmazni, mekkora élmény egy ilyen utazás, de aki már átélte, az tudja, feledhetetlen.
Vonattal visszafelé a honfoglalás előtti időkbe
Ha vonattal érkezel, állj meg pillanatra a Nagyállomás várócsarnokában. Az 1961-ben átadott épület sokat mesél a városról. A falakon Domanovszky Endre freskója a régi debreceni vásárokat idézi meg friss hangulatban, s a csarnok tetején a híres héjszerkezet, amely egy politikai és művészettörténeti fordulat emléke. A merev, szovjet stílusú klasszicizáló építészeti korszak után ekkor tért vissza a modernizmus. (Azokban az időkben a Moszkvába tartó vagy onnan érkező magyar pártvezetők itt szusszantak egyet.)
A helyiek már az új, most építendő negyedik állomás igézetében élnek, erről a harmadikról vegyes érzelmekkel beszélnek. A kedves pályaudvar az 1902-ben átadott, és 1944-ben lebombázott második volt. Igazán elragadó, hatalmas, de a sok üvegtől mégis könnyed és világos palota volt. Az első, romantikus stílusú pályaudvar még egy 27 000 lakosú Debrecennek nyílt az ország második vasútvonalán, 1857-ben.
A Nagyállomás előtt elbizonytalanodik az ember – tényleg érdemes volt-e ideutaznia? Balra egy – a hetvenes években épített – 22 emeletes beton toronyház brutális látványa, körülötte is új épületek, nem éppen történelmi hangulat.
Ne kedvetlenedjünk el! Ilyen toronyházak egy időben majdnem minden magára valamit adó városban épültek, fütyülve arra, milyen környezetbe kerültek. Ez a ház magasabb volt, mint a nagytemplom tornyai, olyan magas, hogy felsőbb emeletről látni lehetett a közeli katonai repülőtér életét, ezért – a városi pletykák szerint – csak megbízható elvtársak kaptak ott lakást. Az új házakat pedig a már említett bombázás magyarázza: 1944 augusztusában Debrecen házainak 44%-a megsemmisült, további 20%-a jelentősen megrongálódott. Ezek a házak épültek helyükre.
Ha az itt forduló villamos helyére nehezen is képzeljük el az ország első városi gőzvasútját 1884-ből, az már könnyebben fog menni, amikor itt egy hosszú, széles és poros-saras piactér vezetett egészen a Nagytemplomig. Egy évszázaddal korábban a város határa még nem ért ide. Debrecennek császári parancs és királyi rendelet is előírta, hogy kőfallal kell körülvenni a várost. De hát honnan vettek volna követ? Kő hiányában árkot ástak, mögé sáncot építettek, rajta gyenge kis sövénnyel, s a városi kapukat őrizték. Az egyik kaputól indult a Piac utca, amely ma is Debrecen főutcája, évszázadokon át jelentős vásárok tere volt.
Ha az itteni embereket meg akarjuk érteni, éreznünk kell, hogy ez a város milyen védtelenül állt a síkságon, hány helyről fenyegette veszély, és milyen nehéz volt a túlélés. Amikor sokan zárkózottnak és nehézkesnek mondják a debreceni embereket, akkor valószínűleg a beléjük ivódott jogos óvatosságról beszélnek.
Hogy védjék Pannóniájukat, a rómaiak a szarmatákkal építtettek egy védvonalat, melyet legtöbbünk Csörsz-árokként ismer. Ez elhaladt Debrecen mellett is. Ennek és a limeseknek kellett volna felfogniuk a népvándorlás tömegeit. Legvégén majd a magyarokat is…
A szürke debreceni árnyalata
Láttál szürke marhákat odafelé? Bár a város címerében egy fehér gyapjas bárány áll, méltóbb helye volna itt egy szürke marhának. Az állatot igazi magyar fajtának tartják, a honfoglalókkal érkezett, de története ennél jóval későbbi, bonyolultabb és felderítetlenebb.
Akárhogy is termett (nemesedett) a szürke marha a puszta közepére, jelentősége nehezen felfogható a mai ember számára. Ha nem létezett volna, talán Debrecen sem állna már. A gyenge földeken az igénytelen, istállót nem igénylő, ’ridegen tartott’ állat százezerszám élt a környéken. Ahogy az 1200-as években a nyugat-európai városok egyre inkább ipari tevékenységbe kezdtek, úgy lett egyre nagyobb szükségük mezőgazdasági termékre, köztük húsra. Megindult a marhakivitel.
Tudjuk, hogy a német városok közül egyedül Nürnberg évi 70 000 marhát vett erről a környékről. Piacnak ott volt az egész Német-római Birodalom és Itália. Nem volt ennél nagyobb üzlet évszázadokon át, és ez kereskedelem virágzott a török megszállás alatt is, naggyá és gazdaggá téve Debrecent. A bevétellel együtt eszmék is érkeztek Nyugatról, köztük a reformáció, amely olyan jelentőssé vált itt, hogy 1551-ben kálvinista városvezetés került hatalomra.
Egy év múlva megszűnt a katolikus egyház jelenléte, Debrecen teljesen reformátussá vált, s csak 1715-ben térhettek vissza a ferences szerzetesek. A nyugati országok hús helyett tejet, sajtot kezdtek fogyasztani, és új, bőven tejelő marhafajtákat tenyésztettek, amelyek ráadásul másfél év alatt érték el vágósúlyukat, míg a szürke marha csak 3-3,5 év alatt. Az üzletnek befellegzett. Volt olyan pillanat, amely azzal fenyegetett, hogy egyetlen példány sem marad a mai emberre.
A főutcán
Sétánkban ott tartunk, hogy a Nagyállomástól a Piac utcán haladunk a Nagytemplom felé. Most már tudjuk, miért van annyi viszonylag érdektelen új ház a főutcán, s hogy itt valamikor európai jelentőségű vásárok voltak. Még annyit a múltról, hogy akkoriban a térséget szegélyező házak mögött hosszú, szalagszerű, mezőgazdasági kertek voltak.
Ahogy a város egyre népesedett, ezek helyén is utcákat nyitottak, házak épültek. Új kerteket létesítettek a ’falon’ kívül, ám idővel ezeket is beépítették. A nevük azonban megmaradt, és a belvároson körülölelő részek nevei -kert végződést kaptak: Homokkert, Boldogfalvikert, Postakert, és így tovább.
Az első ház – valójában egész háztömb –, amely komolyan felkelti érdeklődésünket, a szecessziós Megyeháza. 1912-re lett készen, és minden benne-rajta van, ami akkor egy pompás megyeházhoz kellett. A Zsolnay-majolika megyecímer és berakások, a felerészben ablakokból álló főhomlokzaton Kernstok Károly színes üvegképei a hét vezérről. Az épület tetején egy huszártorony, rajta Árpád fejedelem bronzszobra.
Itt, az 54-es számnál kezdődik a régi belváros, ahol a cívisek (a város jómódú gazdálkodó, kereskedő és és iparos polgárai) a Nagytemplomtól idáig egy fahídon járhattak-kelhettek, hogy ne legyenek sárosak. A hidat ugyan a fejlettebb csatornázás miatt 1824-ben lebontották, ám egy darabja még megtekinthető a Kossuth téren,
A következő szecessziós palota a DMK, azaz a Debreceni Művelődési Központ. Mivel a város kulturális életét éppen átszervezik, a közeli Csokonai Színház 2021-ben ideköltözik felújításának idejére. A DMK-val szemben áll a Református kistemplom, amely a helyi közbeszédben csak Csonka templom néven szerepel.
Eredetileg egy fából készült templom volt, mely a gyakori tűzvészek egyikében leégett, és helyén ez után kőtemplom épült. Ezt is folyamatosan átépítették, többször változtatta stílusát. 1907-ig egy kupola volt a a tetején, melyet egy orkán leszakított onnan. Ekkor kapta erődszerű új formáját, s lett ’csonka’ a polgárok szemében-szavában.
Átellenben a Városháza klasszicista épülete 1843-ból. A várost mindig e helyről igazgatták, de a gyakorlatias, puritán cíviseket nem izgatta túlságosan, hogyan fest városházájuk. Ha kellett, bővítgették, toldozták-foltozták. Végül 1802-ben úgy határoztak, új épületet emelnek, mégis minden hivalkodás nélkülit, lehetőleg olcsón. Sokáig nem is találtak megfelelő tervet.
A Városháza mellett, a Kossuth utcán kell bemenned, ha Szabó Magda emlékházát keresed. A 35. szám alatt található az egykori Dóczi Leánynevelő Intézet, most gimnázium, ahol az írónő tanult. Ehhez csatlakozik egy kis épület, az emlékház, melyet Szabó Magda születésének 100. évfordulóján avattak fel 2017-ben. Olyan írásai, mint az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise talán a kőépületeknél is maradandóbb emlékei az egykori Debrecennek.
A Csonka templom oldalán még két háztömbnyit keverednek a régebbi polgárházak és a millenniumi paloták, majd elérünk az Aranybika Szállodához. A mostani alakját Hajós Alfréd tervezte, és 1915-re épült fel. Elődjét is neves építész rajzolta meg 1882-ben, Steindl Imre – az Országház építője. Még előbb fogadó állt helyén, és így egészen a kezdetekig, amikor is 1536-ban a Bika család telkét-házát megvette a város.
Könnyebb volna felsorolni, mely magyar hírességek nem laktak itt, mint azokat, akik igen, Esterházy Antal kuruc tábornagytól Bartók Béláig. De lakott itt osztrák és német kancellár is. A szálloda koncertterme a városi közönség és a látogatók számára is nyitva áll. Az épülethez 1976-ban egy új szárnyat építettek, s nem véletlenül nem használjuk az illesztettek szót, hiszen nem nyerte el a debreceniek tetszését.
A Nagytemplomnál
Már itt vagyunk a Kossuth nevét viselő főtéren. Nehezen elképzelhető, hogy ezen a helyen ért össze három Árpád-kori falu: Debrecen, Mesterfalva és Szentlászlófalva. Az 1200-as évekre már kialakult városszerkezet. Több templom is állt itt, amelyek kiérdemelhették volna a Nagytemplom nevet, de hosszabb-rövidebb ragyogás után valamennyi leégett a várost pusztító tűzvészekben. A most látható templom építéséhez 1803-ban kezdtek hozzá, s rögtön módosítottak az eredeti terveken, valami egyszerűbbet kértek.
Hamarosan kiszállt a főépítész, miközben a mesterek tervek nélkül dolgoztak tovább, majd új tervező érkezett. A két torony közé álmodott kupola helyére egy sokkal olcsóbb timpanont húztak fel, ez azonban rosszul festett, így mögé egy frontgaléria került. A templom elnyerte jellegzetes külalakját és fezzel fejeződött be építése 1823-ra. Odabent, a katolikus katedrálisok festett falaihoz szokott szemet megvakítják a hófehér falak, de az 1 500 négyzetméter alapterületű térség hatni kezd, és a nemes fából faragott szószék, a padok, és a fenséges orgonák (kettő is van a templomban) végül is lenyűgözik az embert.
1849. április 14-én a magyar történelemben itt esett meg harmadszorra a Habsburg-ház trónfosztása – egy román képviselő javaslatára jött át a Debrecenbe menekült országgyűlés a Református Kollégiumból a Nagytemplomba. A képviselőkhöz csatlakozott tömeg fellelkesült Kossuth szavaitól, és a nyomás alá került honatyák elfogadták a korábban fanyalgással fogadott törvényt. Pár hónappal rá elbukott a szabadságharc.
Három év sem telt el, a fiatal, 22 éves Ferenc József császárt óriási ünnepséggel fogadták a városban. Egy anekdota szerint amikor Poroszlay Fridrik polgármesterrel egy hintóban átvágott az éljenző tömegen, a császár észrevette, milyen kevés poroszló védi az útvonalat. „Nincsenek itt zsandárok?” – kérdezte szorongva. „Voltak, de agyonvertük őket” – válaszolta a polgármester. A történet valószínűleg nem igaz, de jellemző.
1914. május 3-án Kossuth szoboralakban visszatért ide. Emlékművére tizenhat éven át gyűlt a pénz, és az elégedetlen városvezetés minduntalan átterveztette a kor legjobb szobrászaival. A szobor mellékalakjai a szabadságharc helybéli mártírjai, nevüket nem merte leírni a korabeli sajtó.
Minden egy helyen
A város legfőbb látnivalói itt vannak pár lépésnyire. A Nagytemplom háta mögött a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, amely egyben a híres-nevezetes Református Kollégium épülete is. 1538 óta tanulnak itt diákjai. Az eredeti épület helyére az 1600-as évek közepén a mostanihoz hasonló, négyszögletű palotát emeltek, ám ez is leégett az 1802-es tűzvészben.
A jelenlegi tömb 1816-ra lett készen. Múzeuma rendkívül népszerű a városba látogató turisták között. Mindenki Nyilas Misi nyomát keresi, de sokkal többet talál, mint gondolná. Persze, van egy osztályterem, ahol akár Misi is tanulhatott (volna), vagy a kollégium ezernyi olyan híres diákja, mint Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Kazinczy Ferenc, Arany János vagy Móricz Zsigmond és a később híres tudóssá váltak sora. A kollégium könyvtára, állandó és időszakos kiállításai gazdag félnapos programot nyújtanak. Egy-egy látnivaló között megpihenhetünk a kollégium közkedvelt belső kertjében. Valamennyi látogató dicséri a múzeumi dolgozók szolgálatkész kedvességét.
A kollégium és a neobarokk Déri Múzeum épületét csupán a Munkaügyi Bíróság tömbje választja el. Amióta 1995-től együtt láthatók itt Munkácsy Mihály Trilógiájának képei – Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota – a múzeumot mindenki látni akarja, aki teheti. (Egymás mellett Munkácsy sem látta soha a képeit.)
A Trilógia termében állni megrendítő élmény, kevés ennél erősebb kultúrsokk érheti az embert Magyarországon. Ám bármennyire elveszítjük is megszokott gondolatainkat a képek hatására, felocsúdva majd rájövünk, hogy a múzeum 21 állandó kiállítása közül ez csak egy volt. És a többi sem kevésbé látványos, élvezetes. A Dériben egy napot is el lehet tölteni.
Akárcsak a szomszédos MODEM-ben, a Modern és Kortárs Művészeti Központban. A MODEM hamar népszerű lett a városban és azon túl is. Több kiállítás nézhető meg egyszerre, folyamatosan új meg új művészeti programok futnak a 2006-ban átadott épületegyüttesben és annak kertjében. Koncerteket és irodalmi esteket is szerveznek kiállítások mellett. A legfrissebb alkotásokon kívül fel-feltűnnek olykor Leonardo da Vinci, Pablo Picasso és Aba-Novák Vilmos alkotásai is. A MODEM kávézója a legdivatosabb találkahelyek egyike.
Nincs messze az Irodalmi Múzeum sem, amely bemutatja a város meghatározó jelentőségét a magyar irodalomban.
Élvezd azt, amit a helyiek
A debreceniek a Nagyerdőt kedvelik a legjobban. A Nagyerdő valóban óriási, jóval nagyobb, mint a történelmi város alapterülete. Meglepően sok intézmény található benne a Debreceni Egyetemtől az állatkerten és egy kardiológiai központon át a stadionig. De van itt szabadtéri színpad, mediterrán élményfürdő, még gyógyszergyár is.
Árnyat adó ligetei, hűs tavai a forró Alföldön kétségkívül életet mentenek. Nem csoda hát, ha az erdő minden időben vonzó valamennyi debreceni számára, és a szabadidő eltöltésére ez az első számú ötlet. Sokan nap mint nap kijárnak ide, például a stadion melletti futókörön róni a kilométereket, vagy egyszerűen csak sétálni, tanulni, randizni.
A Nagyerdőben elszórva mindig is voltak szórakozóhelyek, és itt, a város szélén keveseket zavart a hangosabb mulatozás. Sokak szerint, az egyetem környéki kis klubokban, színpadocskákon izgalmasabb kulturális csemegék várták az embert, mint a belvárosban. Mégis, mostanában egyre inkább bulihelynek számít a centrumban lévő Simonffy utca és a Halköz, egyre felkapottabb a Csapó utca is. Az egyetemen tanuló 30 000 diáknak van hová mennie.
A főtéren egymást követik a rendezvények, fesztiválok. Korzóhely ez a legjavából, illik is itt megjelenni, találkozni a rokonokkal, ismerősökkel. Minden korosztály jól szórakozik. Van, aki a vásári portékák között válogat, mások télen a jégpályán töltik idejüket, nyaranta kosárlabdáznak, és ha működik az óriáskerék, felülnek rá.
A debreceniek – szemben a fővárosiakkal – hétvégén nem kirajzanak a városból, hanem be. Lelkesen plázáznak és élvezik a felújított utcák-terek látványát.
Akkor kezdesz otthonosan forgolódni a városban, ha tudod, hol van a legjobb cukrászda. Egybehangzó vélemények szerint, ez az M. cukrászda, és komolyabb helyismeret kell megtalálásához, mert egy csendes kertvárosi övezetben rejtőzködik. Igaz, van egy belvárosi részlege is, ahol isteni a fagyi és a Nosztalgia krémes. Azt már csak a félig-meddig domesztikálódott látogató tudja, hol a legerősebb a kávé: hát, a város határában, egy benzinkútnál.
A helyiek szívesen járnak a Hármashegyi-kilátóhoz, a Fancsikai víztározókhoz és a Vekeri-tóhoz, ha már telítődtek a Nagyerdővel. Büszkék a színházukra, a Zsuzsi Erdei vasútjukra, a botanikus kertjükre, és legújabban a forgalmas, sok várossal kapcsolatos repülőterükre.
Debrecen sosem volt unalmas város a puszta közepén, mostanában pedig egyre izgalmasabb. Ha kíváncsi vagy a Hortobágyra, annak tanösvényeire, néznéd állatait, a költöző madarak vonulását, vagy egy hatalmas pancsolást rendeznél Hajdúszoboszlón, átugranál Nyíregyházára, esetleg Nagyváradra, akkor legalább három napra foglalj szobát a környéken.
És érezd magad jól.
Még nincs hozzászólás