A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Családi többes számban

Hat film köti már Török-Illyés Orsolyát a férjéhez, Hajdu Szabolcshoz. A legutóbbi témájában is családi történet, amivel idén nyáron elnyerték a legjobb filmért járó Kristályglóbuszt Karlovy Varyban. A díjátvétel örömét két gyerekükkel együtt, egymás kezét fogva élték át. Lujza és Zsigmond ugyanis elválaszthatatlan részesei a történetnek, hiszen szüleikkel együtt játszanak a filmben.

Török-Illyes Orsolya
Fotó: Pitrolffy Zoltán

RIDIKÜL MAGAZIN Néhány napja még a horvátországi hegyeket járták. Ez már privát idő volt, pihenés?

TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA      Volt egy hét tenger is a nyaralásban. Zadarban díjat kapott a filmünk. Vukovárban a fesztivál nyitófilmje volt az Ernelláék Farkaséknál. Utaztunk, pihentünk, de azóta már kínkeservesen elkezdtük az óvodát és az iskolát.

RM   Mennyi időbe telt, míg feldogozták a nem mindennapi sikert? Hisz nem csak a film nyert, Szabolcs megkapta a legjobb férfialakítás díját is Karlovy Varyban. Arról pedig talán nem is tudnak, ami szakmai körökben már a fesztivál záró estjén elterjedt: a zsűri a legszívesebben az összes díjat ennek az alkotásnak adta volna.

TIO  Gyorsan visszaállt az életünk az itthoni kerékvágásba. Miután hazajöttünk, volt még egy hét pörgés a médiában, aztán jöttek a hétköznapok. Mint egy születésnap után. Megvolt, jó volt, szép volt.

Túl vagyunk már egy-két sikeren, de olyan időszakon is, amikor nem irányult ránk akkora figyelem. Pontosan tudjuk, ezek is lecsengenek, véget érnek különösebb következmények nélkül. Örülünk pár napig, aztán éljük tovább az életünket. 

Mi már attól is jól éreztük magunkat, hogy a film elkészült. Sőt, a forgatás tizenhat napja is nagyon kellemes volt. Iszonyú nehéz időszakon voltunk túl akkoriban. A nulláról kezdtünk. Aztán megszületett ez a „kétcsaládos” történet, megcsináltuk az előadást, majd a filmet, beválogatták Karlovy Varyba… attól kezdve tényleg jól voltunk. Hogy díjat kaptunk, és nem is egyet, az már csak hab a tortán.

RM   Ráadásul együtt lehetett a család. Lujza hatodikos, Zsigmond még óvodás. Mindketten nagyszerűen játszanak a filmben. Hogy fogadták, amikor az édesapjuknak tapsolt ezerszáz néző, később pedig, a stábbal együtt ők is ott állhattak a színpadon?

TIO Mi erre nagyon figyelünk Szabolccsal. Hogy a dolgok egyensúlyban legyenek. Nem kell nekik állandóan abban pörögni, amiben mi pörgünk. Ha valamiben bízunk, abban biztosan, hogy ha látják, mi ezt mennyire egyszerűen éljük meg, az visszahat rájuk. Nem fognak elszállni. Ettől nem kell féltenünk őket.

Én egyébként a barátnőmtől kaptam kölcsön ruhát a fesztiválra, Lujza kiegészítőkkel dobta fel az egyszerű kis feketét, Zsigának a turkálóban vettünk frakkot, a fekete cipője meg csak arra a pár napra volt az övé. Összességében tizenötezer forintot költöttünk a teljes Karlovy Vary-i megjelenésünkre. Nem vittük túlzásba. Tudtuk, hogy nem itt a lényeg.

RM   Csak úgy mellékesen kérdezem: rendmániás?

TIO Szerencsére nem.

RM   Azért érdekel, mert elejétől a végéig a saját lakásukban forgatták a filmet. Nem állítom, hogy én ezt jól viseltem volna. Vagy húsz ember az intim zónámban…

TIO Tudtam, mivel jár ez. Nekem különben is van egy sajátos taktikám a forgatásokkal kapcsolatosan. Mindig a legrosszabbra készülök fel. Ha csak annyi dolgom van egy nap, hogy a kamera előtt beülök az autóba, és elhajtok, akkor is tisztában vagyok vele, hogy érhetnek ilyen-olyan meglepetések.

Hogy a kocsiban melegebb lesz, mint kint. Hogy technikailag előállhatnak különböző problémák. Vagyis vannak dolgok, amelyek előre kiszámíthatatlanok. Az Ernelláék Farkaséknál esetében arra készültem fel, hogy ez maga lesz a pokol.

RM   És nem az lett?

TIO Nagyon jól éreztük magunkat. Talán épp azért, mert semmire sem voltam rágörcsölve. Miután elhatároztuk, hogy nálunk lesz a forgatás, annyit kértem csupán: a kisszobában, ahol csak egy ágy van, ne legyen majd senki. Hogy ott bármikor lefektethessem a gyerekeket, és én is pihenhessek, ha úgy alakul a beosztásom.

Az az egy hely maradjon meg nekünk. De rögtön az első napon bekerült oda egy állvány, onnan kellett világítani. A harmadik napon már oda is csak kábeleken keresztül vezetett az út. Olyan volt a szoba, mint egy akadálypálya.

RM   Fellélegzett az utolsó forgatási nap után? Hogy a helyére kerülhet végre minden, és visszaáll a nyugalom, szétszéled a csapat?

TIO Egy hétig még tettem-vettem, rakodtam. Addig tartott, míg mindent elvittek. Aztán vagy tíz napig takarítottam. Utána sóhajtottam fel. Igazából az volt a szerencse, hogy a lakás is játszott a filmben. Valamelyik részét mindig rendben kellett tartani. Örökké pakoltunk. Az egyik szobából ki, a másikba be. De ezt is szerettük csinálni.

RM   Annyira, hogy most beengedi a nézőket is az otthonába?

TIO Igen, most majd vetítések lesznek nálunk. Ez a film eleve adja magát, hogy lakásban vetítsék, és visszahozza a régi közösségi filmélményt, amikor ott, helyben beszélgetni is lehetett. Két család története a film. Férj, feleség, gyerekek, váratlanul beállító rokonok, menjünk vagy maradjunk, külföld vagy Magyarország. Ezek olyan témák, amelyek sokakat foglalkoztatnak.

RM   Hány néző befogadására alkalmas a lakásuk?

TIO Olyan harminc.

RM   Akkor lesznek köztük idegenek is.

TIO Ezzel sincs gondunk. Nyitottak vagyunk. Minden este társaság van nálunk. Nincsenek félteni való dolgaink.

RM   Van egy másik film is, Jeles András nemrég elkészült rendezése, a Rossz árnyék, ott szintén fontos szerepet játszik.

TIO A főszereplő fiatalember édesanyja vagyok, aki orvos. Ennyit mondani ebben az esetben bőven elég. Nem sztorimesélő film ez. Kár lenne kifogalmazni az apró történéseket. Tévútra sodornának bennünket.

RM   A férjén kívül  meglehetősen ritkán dolgozik más rendezőkkel.

TIO Ezek tudatos választások, de nyilván van benne valami sorsszerűség is. Ha sajátos ízlésű, egyéni gondolkozású az ember, akkor eleve kizár és bevonz dolgokat. És most nem feltétlenül a minőségre utalok. Ha sugárzik belőlem valami, akkor az, hogy olyan emberekkel tudok dolgozni, akikkel együtt gondolkodni is szeretek. Ennyire egyszerű.

RM   A Karlovy Vary-i díj huszonötezer dollárral jár. Gondolom, volt helye a pénznek.

TIO Majdnem a felét adóba kellett befizetni, a maradék pedig megoszlott a producerek és a rendező között. Ez mindig így van. A végére sosem annyi az összeg, mint amennyit odaítéltek. Egyszer fődíjat nyertünk a Magyar Filmszemlén. A vele járó pénzt a következő filmünkhöz, valamelyik stúdióban használhattuk fel.

Másnap mentünk haza Budapestről, akkor még Mogyoródon laktunk. Földút, házak, integet a szomszéd, hogy álljunk már meg egy pillanatra. És behajol a kocsiba, hogy: „Na, az út mikó lesz megcsináltatva?” De az a pénz, ami eljutott hozzánk, csak arra volt elég, hogy megvettük a repülőjegyet Amerikába.

RM   Ott kezdték el A játékos forgatását, amelynek azóta sem értek a végére. Ez lesz a következő munka? Befejezni a filmet?

TIO Még nem tudjuk, mivel folytatjuk. Két színházi előadáson dolgozunk, és igen, szeretnénk befejezni A játékost. De van már következő filmtervünk is. Hogy éppen mibe vágunk bele, az mindig attól függ, mi érik, mi születik meg elsőként Szabolcs fejében. Hogy melyik anyaggal jut korábban a megvalósítás szintjére.

RM   Mi a másik filmtervük története?

TIO Anyukám, Illyés Kinga híres színésznő volt Erdélyben. Húsz évig lehallgatták a beszélgetéseit. Nemrég megkaptam a dossziéját Bukarestből. Háromezer oldalas anyag. Már lefordítottam a román szöveg nagy részét, kétszáz oldalt meg is szerkesztettünk Szabolccsal, a forgatókönyv is elkészül lassan.

Egyszerre tehát több vasat is tartunk a tűzben. Majd meglátjuk, melyik izzik fel elsőként, és hogy mire jön össze hamarabb a pénz. Reggel kilenctől este tízig dolgozunk. Most például az Ernelláék Farkaséknál forgalmazását készítjük elő. Hogy a mozik mellett lakásokban is vetíthessék a filmet.

RM   Ez most akkor elég kellemes időszak a család életében.

TIO Jól vagyunk. Most tényleg minden rendben. A következő hónapokra vagy húsz fesztiválmeghívásunk van a világ különböző pontjaira, de nem megyünk el mindre, legfeljebb háromra. Utazásokkal telne az idő, és nem haladnánk semmivel. Felélnénk a tartalék energiáinkat.

Szeretünk utazni, de még jobb, ha dolgozhatunk. Mi ilyenek vagyunk. Sokkal jobban megviselne bennünket, ha olyasmivel foglalkoznánk, amihez nincs kedvünk. Én inkább nem vállalok el munkát, mint hogy olyasmiben vegyek részt, ami nem igazán érdekel.

Akkor vagyok a legboldogabb, ha azokkal az emberekkel vehetjük körbe magunkat, akikkel szeretünk együtt gondolkodni. Ez Szabolcsnak is, nekem is csodás érzés.

Címkék: anya, színésznő, családi vállalkozás, hajdú szabolcs, kristályglóbusz, családi film, jeles andrás, karlovy vary filmfesztivál, marosvásárhely, színész gyerekek

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!