A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Család születik

Amikor elhatározzuk, hogy kilépünk abból a családból, ahol nevelkedtünk, összekötjük valakivel az életünket, és új családot alapítunk, még nem tudjuk pontosan, hogy mi vár ránk. És ez így van jól. Csak azt tudjuk, hogy szeretjük azt a másik embert, a párunkat, akivel jó lesz együtt. És igen, szeretnénk tőle gyereket, gyerekeket. S ő is szeretné ezt. Megkezdjük hát önálló életünket. Tele vagyunk vágyakkal, tervekkel, feladatokkal. Talán nem is tudjuk, de készülünk a szülői szerepre.

Fotó: Shutterstock.com

Szülők leszünk

A tervezgetés időszaka, az otthonteremtés, a közös jövő alapjainak lerakása az egyik legszebb időszak az ember életében. Kevés csodálatosabb érzés van annál, mint amit egy gyerekre vágyó pár érez, amikor először megpillantja a pozitív terhességi tesztet. Az egymáshoz tartozás élménye, a fényesen ragyogó jövő semmihez sem hasonlítható optimizmussal tölti el a leendő szülőket.

Az ezt követő hónapokban az úgynevezett fészekrakó ösztön nem csak a fiatalokból, de a nagyszülőkből is kitör. A család minden gondolata az érkező baba körül forog. A kismama az internetet bújja, pontosan tudni akarja, hogy a pocakjában a kisbabája hol tart a fejlődésben. Mije van már neki, mit érez, mit hall, lát. Az első rúgások úgy félidőben elvarázsolják.

Egyre gyakrabban veszi észre magán, hogy csak mereng, tenyerét pocakján tartva befelé figyel. S az élményt párjával is szeretné megosztani. Az ő kezét is gyakran a hasára teszi. Érzed? – kérdezi izgatottan.

A leendő apuka pedig úgy érzi, hogy az ő kisfia, kislánya már a mamája hasában is különleges. Figyel, ha beszélnek hozzá, megismeri a hangjukat, és felhagy a rugdosással, amikor figyelik. Talán ez így is van. Talán a baba a mamája hasában tényleg hozzászokik a szülők hangjához, és megnyugszik tőle.

Fotó: Shutterstock.com

Elkezdődik a készülődés, a gyerekszoba festése, a kiságy felállítása, babakocsi beszerzése, az apró gyerekholmik vásárlása. A család minden tagja bújja a bababoltokat. Az anyukának azonban egyre nehezebb felmenni a lépcsőn, és a nőgyógyászhoz járkálás sem túl kellemes. A 3D-s ultrahangon a szülők már látni vélik, hogy a gyerek kire hasonlít, fiú-e vagy kislány. S indul a névkeresgélés. Valószínűleg ez az időszak az élet egyik legszebb, legboldogabb szakasza.

Még nincs éjjelente etetés, hasfájós, sírós csecsemő, feszülő mell, a szoptatás körüli problémák, nincs kialvatlanság, szex körüli zűrök. Csak a várakozás van. Várakozás a legfontosabbra, egy ember születésére. S ha minden jól megy (és miért ne menne), komplikációk nélküli kilenc hónap után jön a nagy nap.

Elkezdődnek a fájások, a majdnem apuka az órát lesi, a majdnem anyuka a derekát támasztja, és mindent odaadna azért, hogy túl legyen ezen végre. És túl is lesz. Néhány óra múlva megszületik az új kis lény. És minden fájdalom, félelem megsemmisül. Világra jött a baba, s vele minden és mindenki megváltozik.

Szülők lettünk

Fotó: Shutterstock.com

Többé senki és semmi nem lesz már olyan, mint volt őelőtte. A család napi életritmusa megváltozik. Ha korábban a fiatalok alig várták a hétvégét, hogy délig aludhassanak, erre sokáig, nagyon sokáig csak akkor lesz módjuk, ha valamelyik nagyszülő átvállalja a gyerek felügyeletét.

Sajnos ez eleinte nehezen megoldható, hiszen a szoptatás miatt az anyuka nehezen pótolható. Jó, le lehet fejni a tejet, be lehet tenni a fridzsiderbe, s oda lehet adni a nagyinak, de ez csupán egy-két etetést válthat ki. Miként az apuka is csak néhány éjszakai etetést, ringatást tud átvállalni, hiszen pihennie kell. Hiszen reggel dolgozik.

Az első időkben bizony a nőkön van a nagyobb teher. A mamának akkor is három-négy óránként talpon kell lennie, ha összeesik a fáradtságtól. Ha korábban addig várt a mosni-, mosogatnivaló, amíg volt tiszta ruha és pohár. Ez már nem megy így többé. Az a pici ember a változások egész sorát indítja el, s ezek a változások élethosszig szólnak. Hiszen a gyerek bár idővel felnő, mindig a gyereke marad a szüleinek, és unokája a nagyiknak. A férfiból apát, a nőből anyát csinál.

A baba az életükben a fontossági sorrend legelejére kerül. Az lesz a legfontosabb, hogy ő jól egyen, sokat aludjon, szépen fejlődjön. S bár néhány fiatal anyuka, apuka azt gondolja, hogy az életmódján nem szükséges változtatnia, mehet bulizni, esténként nézheti a kedvenc sorozatát, hallgathatja hangosan kedvenc zenéjét, a kicsi majd megszokja, alkalmazkodik. Azonban hamar rájönnek, hogy a tehetetlen és gyenge kisbaba valójában a legerősebb a családban.

És elkezdenek halkan beszélni, lábujjhegyen járni, eleinte nem látják szívesen még a vendégeket sem, mert félnek, mert megtapasztalják, milyen rettenetes, ha a gyerek beteg, és hogy akkor jó mindenkinek, ha kialussza magát. Az új életritmust bizony már a gyerek szükségletei határozzák meg. Hatalmas változás ez, hiszen a szülők eddig csak önmagukért feleltek, de gyermekük születése után felelősek lesznek az ő jólétéért, fizikai és szellemi fejlődéséért, boldogságáért, s ez nehezebb, mint gondolták.

Felszáll a köd

Fotó: Shutterstock.com

A baba születése utáni hónapokban a szülők szeméről felszáll a köd, s elkezdik sejteni, hogy mire vállalkoztak. Valószínűleg az eddigi életük legnehezebb feladatára. Talán még az is megfordul a fejükben, hogy nem lesznek képesek helytállni. Úgy érezhetik, hogy még alig éltek, alig szórakoztak. Hogy alig ismerik egymást.

Egyszer csak kiderül, hogy anyuka azonnal ölbe kapja a babát, ha sír, míg apuka szerint hagyni kell sírni, hadd táguljon a tüdeje. Anyuka bármikor megszoptatja, míg apuka a rendszeres, négyóránkénti etetést tartja jónak. S jönnek a nagymamák.

A papa mamája szerint cumit kell adni a szájába, mert az újjszopásról nem lehet később leszoktatni. Anyuka mamája viszont az ujjszopást tartja jobbnak. Az egyik nagymama szerint a bilire szoktatást azonnal el lehet kezdeni, amint a kicsi már biztosan ül, a másik viszont tiltakozik az ilyen módszerek ellen.

A gyerek felszínre hozza a különbségeket a két család között. S kiderül, hogy bár a fiatalok elhatározták, hogy ők egészen máshogyan fognak élni, mint a szüleik, a neveltetésük nyilvánvalóvá válik akkor, amikor a saját gyereküket kell nevelni. S a konfliktusok a szülők között azért sem csökkenek, mert az első gyereknél biztosan tele vannak szorongással, fáradtak, s néha az is megfordul a fejükben, hogy nem kellett volna ezt a gyerekvállalást elsietni. Ezt persze nem mondják el senkinek. Talán még maguknak sem vallják be, hiszen jó szülők akarnak lenni.

Milyen az eléggé jó szülő?

Fotó: Shutterstock.com

A válasz egyszerű. Az eléggé jó szülő szereti a gyerekét, mindig az ő érdekét nézi, de néha magára is gondol, s ezért nincsen bűntudata. Tudja, hogy néha neki is pihennie kell, ezért ha teheti, igénybe veszi a nagyszülők segítségét. Nem akar mindent egydül megcsinálni, nem gondolja azt, hogy csak ő tudja, mi a jó a gyereknek.

A jó szülő alszik, amikor a baba is alszik, és nem áll neki nagytakarítani abban a kevéske időben is, amikor pihenhetne. A jó szülő tudja, hogy ha nyugodt és kiegyensúlyozott, azt a baba érzi, s ő is nyugodt lesz és kiegyensúlyozott. A fáradt, ideges szülőről a feszültség ugyanis a gyerekre átragad, s az ördögi körben már kideríthetetlen, hogy ki a nyűgösebb, a baba vagy a mamája.

Azt, hogy milyen szülők leszünk, alapvetően saját gyerekkorunk, szüleinkhez való viszonyunk, szinte tudattalan emlékeink határozzák meg. Még akkor is, ha mindent elutasítunk kisgyerekkori családunkból, akkor is maradnak minták, éles helyzetekre való reagálások.

Hiába olvasunk el a gyereknevelésről könyvtárnyi könyvet, hiába beszéljük meg a párunkkal, hogy miként csináljuk majd, amikor a gyerek átszalad az úttesten, vagy magára akarja rántani a forró levessel teli fazekat, pontosan ugyanúgy fogunk reagálni, mint édesanyánk tette. Pontosan ugyanolyan hangsúllyal, ugyanazokkal a szavakkal tör ki belőlünk az ijedség.

Hiába határozzuk el, hogy mi soha nem kiabálunk a gyerekkel, amikor felbosszant (s hányszor megteszi!), biztosan ugyanúgy felemeljük a hangunkat, mint édesapánk tette. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ugyanúgy nevelhetjük a gyerekünket, ahogyan minket is neveltek.

Nem, de bizonyos helyzetekben biztosan előjön a minta, valahonnan mélyről, tudattalan emlékeinkből. Egyszóval soha korábban nem tapasztalt pozitív érzések és soha nem kalkulálható nehézségek és konfliktusok várhatók. Nehéz lenne azt mondani, hogy életünk jobb lesz, netán rosszabb. Csak az biztos, hogy másmilyen.

Milyen az eléggé rossz szülő?

Fotó: Shutterstock.com

Az tehát, hogy milyen nevelési stílust alakítunk ki, saját szüleinktől is függ. Lehet, hogy úgy gondoljuk, ők jól csinálták, mi is így fogjuk. De az is lehet, hogy elhatározzuk, úgy nem nevelünk gyereket, ahogyan ők. Lehet, hogy minket nagyon szigorúan neveltek, ezért mi elhatározzuk, hogy engedékenyek leszünk.

Nem állítunk fel merev szabályokat és korlátokat, csak ritkán büntetünk, igyekszünk átérezni gyermekünk szempontjait. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy ezzel jót teszünk a gyerekünknek, biztosítjuk neki a boldog gyerekkort, de nem biztos, hogy így van. A gyerek még nem ismeri ki magát a világban. Korlátokra van szüksége, melyekben megkapaszkodhat.

Előfordulhat ennek az ellenkezője is. Ha minket gyerekkorunkban elkényeztettek, nem állítottak elénk kötelességeket és szabályokat, ezért jóval képességeink alatt teljesítettünk, megeshet, hogy elhatározzuk, mi szigorúbbak leszünk. Mindennap tanulunk a gyerekkel még kamaszkorában is, nehogy rossz jegyet hozzon az iskolából. Már óvodában is az életre készítjük elő.

A régi pedagógiai szállóige szerint azonban a gyerek nem az életrre készül, hanem él. Ha nem engedjük el a barátaival, s ha mégis, hát korán hazarendeljük. Ez kamaszkorban oda vezethet, hogy a gyerek önállótlan lesz, a társai kiközösítik, nem tud részt venni azokban a korcsoportjára jellemző programokban, amelyekben a barátai.

Fotó: Shutterstock.com

Vannak aztán olyan szülők, rendszerint azok, akiknek csak nagyon nehezen, nagyon sokára született gyermekük, akik túlféltik őt. A világot veszélyekkel teli, félelmetes helynek állítják be, s ezzel elérik, hogy a gyerek a közelükben maradjon. Minden problémáját meg akarják oldani, nem hagynak időt és módot arra, hogy egyedül megoldja a konfliktusait. Ezért előfordulhat, hogy idősebb korában is minden gondja megoldását a szüleitől várja.

De vannak érzelmileg elhanyagoló szülők is. Kevés érdeklődést és kevés szeretetet mutatnak gyermekük iránt, akinek a születése után alig várják, hogy visszatérjenek korábbi életükbe. Gyakran bízzák a kicsit másokra, de ha együtt vannak, akkor sem szívesen játszanak, foglalkoznak vele, nem szívesen veszik fel.

Vagyis a gyermek kötődési igényét elutasítják, de őt magát nem korlátozzák, a viselkedését sem szabályozzák. Ennek eredményeként a gyermekbe mélyen beivódik az elutasítottság, az értéktelenség érzése, továbbá a szorongás. Az érzelmileg elutasított gyermek nem tud később senkivel sem azonosulni.

Léteznek aztán olyan nárcisztikus szülők, akik önmagukat imádják a gyerekükben. Nem úgy tekintenek a gyermekeikre, mint önálló, autonóm lényre, hanem mint saját személyiségük kiterjesztésére, gyakran azt várják el tőlük, hogy mindazt, amit maguk nem voltak képesek elérni, azt majd a gyerekeik érjék el.

Az ilyen családban nevelkedő gyereknek nagyon kicsi tere és lehetősége van arra, hogy felfedezze saját érdeklődését és lehetőségeit. Amikor egy szülő azt erőlteti, hogy a gyermeke balett-táncos, szépségkirálynő, korcsolyázó vagy focista legyen, akkor ezt a törekvést legtöbbször úgy tünteti fel, mintha igazából a gyermek igényelné ezt, és el is várja, hogy ezt ő is így élje meg.

Nevelési stílusok

Fotó: Shutterstock.com

Ranschburg Jenő, a 2011-ben elhunyt kitűnő gyermekpszichológus állította fel az alábbi, szülőkre jellemző, alapvetően négyféle nevelési stílust. 

A meleg-engedékeny

Az ilyen nevelési stílusú szülő nem ragaszkodik mereven az általa kialakított szabályokhoz. Fontosnak érzi, hogy a gyereknek korának megfelelően szabadságot adjon. Nem írja elő a gyereknek, hogy mit, mikor és hogyan csináljon, de elmagyarázza a különböző utakat, lehetőségeket, és megtanítja dönteni. Fontosak számára a gyerek érzelmei és véleménye, amit mindig meg is hallgat. Elfogadja a gyereke személyiségét, nem akarja gyökerestül megváltoztatni.

Az így nevelt gyerek nyílt, elfogadó, empatikus. Sok barátja van, de néha, különösen fiatalabb korában megjelenhetnek nála az agresszivitás csírái. Ha azonban a szülő és a pedagógus elmagyarázza neki, hogy ez miért nem a helyes út, könnyű leszoktatni az erőszakosságról. Sokan keverik a meleg-megengedő stílust a Laissez-faire vagyis irányítás nélküli „nevelési” módszerrel, de a kettő messze nem ugyanaz.

A meleg-korlátozó

A meleg-korlátozó típusba tartozó szülő imádja, de a kelleténél jobban félti a gyermekét. Úgy gondolja, hogy következetesen nevel, s ez igaz is, bár néha elég merev emiatt. Meggyőződése, hogy a gyereknek irányításra van szüksége, s nem veszi észre, hogy már nem kisbaba, nem engedi felnőni. A meleg korlátozó módon nevelő szülő a tiltakozást nem szereti. Ezért, mivel az indulatokat magába kell hogy fojtsa, az így nevelt gyerekben sok feszültség lehet. Amit otthon nem adhat ki magából, sokszor az iskolatársain vezeti le.

A túlzott szülői szigor tehát, ha szeretetből van is, rossz irányba viheti a gyereket. A szülő változó hozzáállása javíthat a helyzeten. Más esetekben az így nevelt gyerekekből lesznek az osztály eminens, mindig engedelmes, csendes, de gyakran szorongó, has- és fejfájós tanulói.

A hideg-engedékeny

Az ilyen típusú szülő túlságosan is szabadjára engedi a gyereket. Azt vallja, hogy náluk a családban demokrácia van, ezért gyakrabban kellene megengedni, hogy gyermeke azt tegye, amit akar. Sajnos olykor arról van szó, hogyy nincs kedve vagy ideje megfelelően figyelni a gyerekre, ritkán dicséri és biztatja. Nem töltenek túl sok időt együtt. Nem gondolja fontosnak, hogy meghallgassa a gyereket, és nem törődik a gyerek érzelmi szükségleteivel.

A szakadék ezért kettejük között minden évben egyre mélyül. Ennek az lehet a következménye, hogy tinikorba lépve a gyerek nem számol be róla, mit csinál, kivel van, nem osztja meg a gondjait a szüleivel. Az így nevelt gyerekek esetében hatványozott annak az esélye, hogy valamikor életük során rossz társaságba keveredjenek.

A hideg-korlátozó

Állandóan kontrollálja gyermeke életét. Szinte kizárólag csak elvárásokat támaszt felé, ha a gyerek nem teljesít úgy, ahogyan ő elvárja, bizony nem riad meg attól sem, hogy felpofozza, vagy más módon örökké büntesse. Jellemző az ilyen módon működő szülőre, hogy saját döntéseit parancsba adja, egyáltalán nem indokolja. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekét, csak úgy gondolja, hogy őt is így nevelték, s milyen rendes ember lett.

Az ilyen légkörben nevelt gyerek sokszor nem érti a szülő viselkedését. Indulatait, félelmeit, kétségeit, vágyait magába fojtja, az elfojtott érzelmek pedig a testi-lelki egészség rovására mehetnek idővel.

(forrás: családinet.hu, Ranschburg Jenő: Szülők könyve)

Lehetőleg kerüld el!

Fotó: Shutterstock.com

Különösen akkor, ha több gyerek is nevelkedik a családban, el kellene kerülni a gyerekek címkézést. Ha az egyik gyermekünket tehetségesnek nevezzük, a másikat kimondatlanul a nem tehetséges kategóriába soroljuk, ez a testvérek közötti rivalizáláshoz, féltékenykedéshez vezethet.

Nem szerencsés az sem, ha az egyik gyerekünket mindig példaképül állítjuk a másik elé. A ’rossz’ gyerekünk idővel mindent meg fog tenni azért, hogy valóban ő legyen a rossz, ha már úgyis ebbe a szerepbe kényszerült.

Lehetőleg csak akkor dicsérjük a gyereket, ha megérdemli. Az érdem nélküli dicséretnek a gyerek sem fog örülni.

Címkék: ranschburg jenő, dr, elég jó szülő, család születik, gyerekszületés, a család szereplői, a babavárás ereje, átalakuló szerepek, életforma váltás, elég rossz szülő, nevelési stílusok, érzelmileg elhanyagoló szülő

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!