Bizalom kontra ellenőrzés

2014. május 12. | Írta: Fodor Mária

Ijesztő dolog elengedni a kezét, és hagyni, hogy mostantól egyedül fedezze fel a világot. Pláne, ha hozzátesszük, milyen képet festenek az újságok és a filmek a tinik partizási szokásairól: hangos zene, alkohol, drog és szex. Ide vágyik a mi gyerekünk, aki tegnap még babázott, és építőkockákkal játszott. Rémisztő érzés.

Szerencsére az esetek többségében a valóság nem ennyire sötét – gondoljunk csak vissza a saját tinikorunkra. Igen, mind elkövettünk néhány vad dolgot, de azért a bulik többsége normális mederben zajlott, és a végén mindenki épségben hazaért. Ma azonban annyi rémhír kering, hogy ha pánikra nem is, elővigyázatosságra azért van okunk.

„A legjobb stratégia, ha időnként mesélünk arról a kamasznak, milyen volt, amikor mi buliztunk. Milyen gondok adódtak, hogyan oldottuk meg őket. Lesznek vicces sztorik, félelmetesek, romantikusak – de mindegyikből lehet tanulni, hiszen mi is így tanultuk meg annak idején, hogyan kell jól érezni magunkat – tanácsolja Nagy Brigitta pszichológus. – Természetesen nehezebb, ha valaki nem volt igazán nagy partizó, kevés a tapasztalata, vagy nincs is – de azért bizonyos dolgokról még a legszelídebben élő embereknek is van személyes élményük, ilyen például az alkohol kérdése. Elmondhatjuk a gyereknek – sőt el is kell mondanunk –, hogy aki rövid idő alatt sokat iszik, az bizony nagyon rosszul lesz, és valójában keveset fog élvezni a buliból. Az okos, mértékletes alkoholfogyasztás pedig tanulható. Persze, nem a buli előtti napon kell minden információt egyszerre rázúdítani – fokozatosan, lassan kell előhozakodni vele. Egy családi összejövetel, egy közös szilveszteri pezsgőzés mind-mind alkalom lehet erre, és persze az sem árt, ha mi magunk jó példát mutatunk.”                                                         

Csak lépésről lépésre!
Az úgy nem megy, hogy tegnap még kézen fogva vittük a suliba, holnap meg már egyedül indul az éjszakába. Ahhoz, hogy tizenhat évesen meg tudjunk benne bízni, már évekkel korábban bátorítanunk kell, hogy egyedül is felfedezhesse a világot. Tizennégy éves kora után már nyugodtan elengedhetjük a barátaival moziba, meghívhatjuk ottalvós partira a haverokat, és el is engedhetjük ilyen eseményekre, persze, szülői felügyelet mellett. De az is jó, ha megengedjük nyáron, hogy a haverokkal sátorozhassanak a hátsó kertben, vagy átvonatozzon a barátaival a szomszéd városba. Minden apró lépés önbizalmat ad neki, és ha pontosan, megbízhatóan viselkedik ezekben a helyzetekben, mi is megbizonyosodunk róla, hogy nem kell féltenünk.

Ha biztonságban akarjuk tudni a gyerekünket, akár egy bulin, akár a mindennapi életben, akkor ugyanazokat az elveket kell követnünk. A legfontosabb, hogy ismernünk kell a barátait, tudnunk kell, merre jár, kivel beszél. A bizalmat ki kell érdemelni, ám ameddig nincs okunk kételkedni benne, addig nem kell feltúrni a fiókját, elolvasni a titkos naplóját, vagy belenézni az SMS-eibe.

Más a helyzet azonban akkor, ha hirtelen valami furcsát észlelünk.

„Ilyenkor nyugodtan higgyünk a szülői ösztöneinknek, és finoman ellenőrizzük – tanácsolja a szakértő. – Ha azt vesszük észre, hogy hazudik, például azt mondja, hogy egy barátnőjével találkozik, de mi érezzük a hanghordozásából, hogy egy férfival beszél, vagy azt halljuk, hogy furcsa, oda nem illő dolgokat motyog a mobiljába, és azt gyanítjuk, hogy valami történni fog, akkor tegyük meg a megfelelő lépéseket. A tinik ugyanis időnként döbbenetesen naivak és hiszékenyek tudnak lenni, egyszerűen az agyuknak a következményekért felelős része még nem fejlődött ki rendesen. Ezért a felnőttek felelőssége, hogy vigyázzanak rájuk. Akkor is, ha ez nem tetszik nekik.”

6 stratégia, hogy biztonságban tudhassuk

1. Tőlünk induljon a buli
Bátorítsuk a gyerekünket, hogy hívja el hozzánk a barátját, barátnőjét, és készüljenek együtt. Miközben ők öltözködnek, ruhákat próbálnak, mi megismerhetjük a barátot/barátnőt (ha eddig ez nem történt meg). Megnyugtató tudni, kivel is indul el, és számíthat-e az illetőre, ha bármi történik.

2. Ismerjük meg a részleteket
Lehet, hogy a tini húzni fogja a száját, ha megkérdezzük, mégis, milyen buliba akar elmenni, de a szülőnek igenis tudnia kell, hová megy a gyereke, kivel és mikor ér haza. Ezek olyan alapvető információk, amelyek nélkül még egy felnőttnek se lenne szabad elindulnia, nemhogy egy kiskorúnak, hiszen baj esetén tudni kell, hol érhető el, hol kell keresni. Legyen meg a haverja száma, akivel együtt lesz, és ha lehet, akkor a haver szüleinek a száma is. Ha ezek az információk nincsenek meg, vagy nem akarja elmondani – nem szabad elengedni.

3. Állítsunk fel szabályokat
Ami a szülőnek egyértelmű, a tininek gyakran eszébe sem jut. Érdemes ezért megbeszélni néhány dolgot még a buli előtt: hogyan jut majd el a partira, és hogyan fog hazajönni. Mikorra kell hazaérnie, ihat-e alkoholt. És ami a legfontosabb: mi lesz a büntetés, ha megszegi a szabályokat. A következményeket mindenképp ismernie kell, még azelőtt, hogy megszegi a szabályokat.

4. Mindig legyen B terv
Bizony, előfordulhat, hogy a dolgok másképp alakulnak, mint ahogy tervezzük, vagyis tervezi a gyerek. Fontos, hogy mindig legyen nála telefon és pénz a taxira, mint ahogy azt is éreznie kell, hogy mindig számíthat a szülői segítségre, bármi történik is. Ha ezt kéri, mindenképp dicséretet érdemel, nem leszidást, mert ez azt jelzi, hogy felmérte a lehetőségeit, és megbízott a szüleiben. Nem árt, ha van egy titkos kód, amit ha a telefonba mond, azonnal tudni fogjuk, hogy segítségre van szüksége, hiszen a haverok előtt azért ciki azt mondani, hogy „gyere értem, anya!"

5. Várjuk éberen
Legyen bármilyen késő – mindig érdemes ébren megvárni a gyereket. Még akkor is, ha későn jön haza, és másnap korán kell kelnünk. Csekkoljuk le, hogy tud-e értelmesen, összefüggően beszélni, nem érezni-e rajta alkoholszagot; ha furcsán viselkedik, a pupillája szűk, és nem változik, gyanakodhatunk drogfogyasztásra is.

6. Vonjuk le a tanulságokat
Nem kell faggatózni, de másnap a reggeli mellett érdemes megkérdezni, milyen volt a buli, volt-e valamilyen kellemetlen élménye, és ha volt, hogyan kezelte azt. Dicsérjük meg, ha okosan megoldotta, adjunk neki tanácsot, hogyan lehetett volna elkerülni a nehézséget. De főleg dicsérjük! Hiszen épségben hazaért – ráadásul még mesél is róla. Ennél többet nem is kívánhatunk.

Címkék: kamaszok, nevelés, szülői stratégia, bulizás, bizalom, ellenőrzés