A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Bicajos Édenkert lehetnénk

Húsz évvel ezelőtt nem gondolta volna senki, hogy Magyarországon - és különösen Budapesten - ilyen népszerű lesz a kerékpározás. És nem csak szabadidős tevékenységként. Jelenleg a harmadikak vagyunk azon az európai rangsoron, ahol a munkába biciklivel járók arányát tartják számon.

Fotó: Shutterstock.com

A mostani járványos idők még népszerűbbé tették a kerekezést, mert sok fiatal inkább a bicajt választotta a fertőzőveszélyes tömegközlekedés helyett. Bár időnként, főleg egy-egy új bicikliút kijelölése és átadása körüli időszakban, fellángol a vita a kerékpárosok és az autósok között, az ellentétek nem áthidalhatatlanok, hiszen a bicajosok nagy részének is van autója, míg a gépkocsivezetők harmada rendszeresen jár biciklivel is a városban. Hétvégén pedig, talán a futás után másodikként, ezt a sportot űzik a legtöbben.

A biciklis népek sem voltak mindig azok

Vannak országok, amelyeket a Jóisten mintha biciklizésre teremtett volna. A hollandok például egész évben kerékpáron közlekednek, és a hozzájuk érkező turistákkal is megkedveltetik ezt az életformát. Országuk síkság, könnyű tekerni tájain, jól kiépített hálózat fut a szélmalmok között, a tulipánültetvények mellett, a gátakon. Azt hihetnénk, ez mindig így volt. De nem. A hollandok akkor lettek biciklis nép, amikor a városokban már elviselhetetlen volt az autóforgalom, a zaj és a bűz.

A dánok szintén így jártak, s így ültünk mi is nyeregbe újra. Magyarország azzal, hogy a végtelen Alföld mellett vannak lankás, dombos tájai, sűrű erdei, hegyei, többet, változatosabb terepet kínál, mint Hollandia vagy Dánia. Csodálatos cél a folyóparti út két alföldi város között, harcsapörköltes, túrós csuszás ebéddel egy csárdában, amikor a nap végén szinte mindenütt egy csodás strandfürdő vár?

Mi is árulhatnánk mindent, ami különleges és értékes az utak mentén: a sikérben gazdag lisztünket és a nemes paprikánkat, borainkat, kézművestermékeinket, és az út végén ott a Munkácsy-trilógia. Magyarországnak csak bicajos adottságaiból milliárdokat kellene keresnie.

A nagy különbség, hogy a magyar kerékpáros utak nem alkotnak átfogó hálózatot, minőségben pedig valahol a mennyország és a pokol között vannak. Akadnak települések, ahol adnak erre, különösen ahol az utakat a helyiek is használják munkába menet. És vannak, ahol a frissen átadott út is hamar tönkremegy a silány kivitelezés és a gondozás hiánya miatt. Ezért bárhová indulunk, ajánlatos tájékozódni a ránk váró út állapotáról.

Északra, délre tempósan haladhatunk

Fotó: Shutterstock.com

A pestiek – más híján – leggyakrabban északra (Szentendrére és a Dunakanyarba) és délre (a Csepel-szigetre, Ráckevére) járnak biciklizni, és mindkét irányban, megvannak a maguk már-már kultikus helyei. Északon az egyik ilyen a ’This is’ nevű, ahol sikk megállni egy pohár italra, ha az ember a kerékpárosok ’jobb köreiben’ akar mutatkozni néhány percre. Délen, Budafokon ezt az élményt a Dunaparty Megállóban szerezhetjük meg, a kiselejtezett londoni emeletes buszokban nyílt büféknél.

Persze, északon és délen számos más étkező és étterem is várja a kerékpárosokat, ha pedig valaki a városon belül szeretne folyóparti pikniket, azoknak ott a Római-part és a Kopaszi-gát. Mostanában a pesti oldal is nagyon kellemes egy-egy verőfényes délután. Az Árpád hídnál és a Petőfi hídnál is napozóágyakon sütkéreznek a fiatalok, de mindig van elég pad és szék, hogy élvezzük a kerékpárosok és a korzózók kavalkádját. Tavasztól őszig nagy az élet a kocsik elől hétvégeken lezárt pesti alsó rakparton, ahol találkozhatunk a város sportosabb felével.

Ezek a helyek a forgalmas és Európa-szerte népszerű Euro Velo 6-os nemzetközi kerékpáros útvonal részei. Az EV6 az Atlanti-óceán partjától indul, a franciaországi Saint Nazaire-től (Nantes közelében), a Loire-kastélyokkal szegélyezett völgyén át haladva éri el Orléans-t, majd kicsit délnek tartva átkel a Saône-on, innen enyhén északnak fordulva Bázelnél találkozik a Rajnával.

A Duna innen már nincs messze, s a folyót követve ér el a Fekete-tengerhez a romániai Tulceánál. Az EV6-on végiggurulni olyan a bringások között, mint a hívők körében részt venni egy Caminón, a Santiago de Campostelába vagy Fatimébe vezető zarándokúton. Esetleg eljutni Mekkába. Egyszer az életben meg kell tenni.

A csábítóan romantikus magyar utak

Fotó: Shutterstock.com

Az EV6 ausztriai szakaszán jól látható, miként teremt ez az útvonal nagy bevételt az elsősorban téli sportokból, fesztiválokból és Bécsből élő osztrák idegenforgalomnak. A 6-os úton a világ tehetősebb polgárai tekernek, és sokat költenek, amikor megállnak pihenni. Ezt felismerték a szlovák és magyar szomszédok is, és egymással versengve igyekeznek átcsábítani azokat, akik már Bécsig eljöttek.

A szlovák utak újabbak, jobbak, a magyarok viszont csábítóan romantikusak. A Szigetköz megbabonázza azokat, akik megismerhették. Egyik olyan helye ez az országnak, ahol egy hétre is érdemes letáborozni, és csillagtúraszerűen felfedezni a környéket. Az útvonalon végig nagyszerű természetes és kiépített strandok sorakoznak, csobbanni lehet a holtágak tiszta partjain és a falvak-városok uszodáiban is.

5-10 kilométeres körzetben biztosan felfrissülhetünk valamelyik strandon, s ez az osztrák határtól a szerbig többé-kevésbé így van. Ha egy pillanatra próbálunk az idegen szemével nézni a 6-os út menti magyar városokra, el kell ismernünk, hogy évről évre egyre szebbek, egyre élettelibbek. Járványmentes időben Győr, Komárom, Esztergom, Vác, Szentendre – és a többi kisváros – minden hétvégén tartogat valami eseményt, ahol elámulhatunk a forgatagon.

Mindenképp meg kell említeni, hogy Győrből Budapest felé Tatabányán át is vezet népszerű bicikliút, és a tatai szakaszt sok magyar az ország legszebb kerékpáros útjának tartja. Akárhogy is, errefelé mindig látunk majd nagy iramban elsüvítő cajgásokat. Mivel Esztergom–Visegrád felől jöhetünk a Pilisen át, vagy a Szentendrei-szigeten is a Váci oldal mellett, nem véletlen, hogy ez a környék mágnesként húzza ki a pestieket a városból.

Keletre, nyugatra nehézkesebb kigurulni a városból

Fotó: Shutterstock.com

Persze, el lehet jutni Pestről Gödöllőre kerékpáron is, de nem a legrövidebb úton, nem arra, ahol az autók haladnak. Cinkota után a bicikliút elfogy, és az M0-s közelében meglehetősen ijesztő és veszélyes kerékpározni. Aki látni akarja Sziszi kastélyát, annak Fót és Mogyoród felé kell kanyarodnia, majd Gödöllő északnyugati részén hatalmasat kerülnie. Így aztán a Gödöllő kétszer-háromszor messzebb van kerékpáron, mintha autóval vagy HÉV-vel mennénk.

Nem sokkal jobb a helyzet nyugat felé sem. A Velencei-tavat körbebiciklizni mostanság szinte kötelező, ez a hétvégi szelfik közös témája a Facebookon, családunk és barátaink túráiban legfeljebb annyi az eltérés, hogy ki mennyi idő alatt teljesítette a távot. De ide sem könnyű eljutni, a tóhoz is legtöbben kocsival vagy vonattal jönnek, s csak itt váltanak két kerékre. De arról legalább léteznek részletes térképek és telefonos alkalmazások, hogy hogyan kerülhetjük ki a közúti szakaszokat, s hol haladhatunk biztonságosabb utakon.

A Budapest–Balaton kerékpárútról ezekben az időkben nem sokat hallani. Nyilvános forrásokból annyit tudni róla, hogy 2017-ben még volt rá 30 milliárd forint és egy ígéret, hogy 2019-ben készen lesz, vagy hogy nagyobbrészt átadják.

Pedig nagyszerű volna nem csak a Balaton körül, hanem a Balatonra is bicajjal érkezni. Egy átlagosan felkészített kerékpárral elég lenne rá egy délelőtt, hogy megcsillanjon előttünk a tó. Út hiányában ide is valami más járművel kell jönnünk. A legokosabb megoldás, ha kocsinkat a Tihanyi-rév valamelyik oldalán hagyjuk, és innen indulunk útnak.

Keleti irányban (Füred, Almádi, Kenese, Siófok), a révtől révig tartó kör időseknek-gyerekeknek is letekerhető egy nap alatt, s ebbe belefér egy nagyobb fürdés és egy szálkásabb hal elfogyasztása is. A nyugati kör…, nos ezt letudni egy nap alatt már komolyabb sportteljesítmény, de egyáltalán nem lehetetlen. Ezen a hosszabb részen ráadásul több a hegy és emelkedő, viszont annyival szebb a kilátás a vízre, annyival frissebb szelek fújnak a váz fölött izzadóra. Az igazi, a legnagyobb kihívás az, hogy végig szőlőskertek és borospincék között vezet az út – nehéz a csábításnak ellenállni.

A Fertő tó most kimarad, de a Tisza-tó nem

Fotó: Shutterstock.com

A Fertőről nemrégiben külön beszámolót írtunk, elismerve, hogy bizonyára ez a legjobb bicajos kaland a környéken. Igaz, nagyobbrészt osztrák utakon kell gurulnunk, nem a magunk javával dicsekszünk hát. Ami viszont kétségtelenül a miénk, és erre is sokan esküsznek, az a Tisza-tó körüli útvonal. A tó mesterséges létesítmény, a Tisza vizét tárolja és használja fel a Kiskörei vízerőmű céljára. Nem egyetlen nyílt vízterület, inkább a Velencei-tó északi, nádszigetekkel tarkított oldalára hasonlít.

A sok nád, a környező ligetes erdők kedveznek a vándormadaraknak, ezért ez a táj különösen látványos a nagy szárnyas vonulások időszakában. A tó nem túl mély, legtöbb helyen másfél méter sincs, ezért hamar átmelegszik, és hosszú ideig lehet fürdeni benne. Igaz, viszonylag kevés helyen, csak három strand várja a bringásokat.

A tó akár három óra alatt is megkerülhető volna, ha nem lennének remek vendéglők körülötte, nem beszélve a madarak és vadak látványáról. A Tisza-tóban sokaknak az tetszik a legjobban, hogy bár itt is vannak nyaralók, kikötők, motorcsónakok, vízi sportok, mégsem olyan puccos, rongyrázós hely, mint a Velencei-tó vagy a Balaton.

A Dráva megér egy külön cikket

Fotó: Shutterstock.com

Aki az Euro Velo 6-ost túlságosan felkapottnak, elcsépeltnek tartja, az gyakran választja a Dráva menti kerékpárutakat. Kétségtelen, errefelé sokkal családiasabb a hangulat, lassabb az élet, és a folyó meglepetésekkel szolgál ezernyi kacskaringós kanyarulatában.

Azt lehet mondani, a „drávások“ külön bicajos szekta, úgy szeretik ezt a távolibb, zártabb világot, mint azok, akiknek „az igazi“ az Őrség vagy a Fertő környéke. A folyó melletti utak nagy előnye, hogy folyásuk irányába enyhén lejtenek, ezért partjaikon a fáradtabb vagy lustább bicajos is haladhat. Hátrányuk, hogy nem árt tájékozódni, megvolt-e már arrafelé a nagy szúnyogirtás, mert ha még nem, arról csípős rémtörténeteket lehet majd mesélni.

Ó, az Alföld – ha Petőfinek lett volna biciklije!

Fotó: Shutterstock.com

Érdekes tény, hogy elég sok holland települt le ezen a tájon, és a nyaranta ide látogató rokonaik autóival megtelnek az alföldi fürdők parkolói, Ceglédtől Jászapátin át Debrecenig, Szegedig. Nem olyan változatos a táj, mint Hollandiában, de sokkal tágasabb, már-már a végtelenség érzetét adja, és agyonsújt ellenállhatatlan természetessége.

Igen, erre találták ki a biciklit, hogy gyorsan suhanjunk vele, mégis olyan legyen, mintha szabadon járnánk-kelnénk, ne egy autó pléhdobozából szemléljük az életet. Micsoda illatok! Tavasszal, amikor kihajt, nő, érik minden, vagy ősszel, aratás után, nem menekülhetünk a frissen betakarított termés illata elől. Amikor Szegeden áthalad egy kaprot szállító teherautó, és a város órákig kaporillatban úszik, akkor ki kell szaladni a Tisza-partra valami kaprosat enni egy csárdában.

Itt aztán sebesen le lehet gyűrni a távolságokat! A helyiek egész évben sűrűn használják a kerékpárutakat, ezért azok kielégítő állapotban vannak. Gyakorlatilag minden mezőváros elérhető biciklivel, és az utak mentén sokszor ültetnek fákat, hogy a hőségben se kelljen túlságosan felforrósodni, kiszáradni. A Zagyvától a Körösökig mindenütt csörgedez valami víz, megbúvik egy-egy holtág, minden település körül vannak kisebb-nagyobb tavak: az Alföld nem egy zöld sivatag.

A bijacos Édentől keletre

Fotó: Shutterstock.com

A dunántúli ember, aki feltehetőleg főként a Hortobágyot és az itteni nagyvárosokat ismeri, nem is sejti, hogy minden alföldi településnek megvan a maga titka, ami a szenzáció erejével hat ránk, amikor felfedezzük. Ki tudja Zalában, hogy a Tisza partján helyenként olyan vakítóan fehér a homok, mint a Seychelle-szigetek strandjain?

Ki hallott Baranyában a jászdózsai kőhídról, amely az Alföld közepén egy szigetre vezet, és öregebb a híres Kilenclyukú hídnál? Ki ismeri Somogyban a gyulai Százéves Cukrászdát? Ki gondolná Győr-Sopronban, hogy mekkora élmény Debrecenből átkerekezni Nagyváradra?

Ha Petőfinek lett volna biciklije, most idézhetnénk tőle, s nem kellene görcsölve bizonygatnunk az alföldi kerékpározás nagyszerűségét. Hozzuk fel hát végső bizonyítékként az itt élő hollandokat: ez egy nagyszerű vidék. Az Alföld igazi kerékpáros paradicsom lehetne, ha kihasználnánk a helyi adottságokat, ha ez lenne Európa egyik rekreációs központja a maga gyógyvizes fürdőivel, remek sportolási lehetőségeivel a bicajozástól a horgászatig, ha lennének szanatóriumai, és arborétumaiban, folyópartjain gyógyulnának Európa fáradt betegei.

Azt azonban látni kell, hogy a bicajos Édenkertben nem elég, hogy én vettem egy biciklit, a hatóság meg sárga festékkel csíkot húz a járdára vagy az útra, hogy hol tekerhetek. A bicajút már Bécsben is egy közúttól-járdától teljesen elválasztott terület, a maga hálózatában külön hidakkal, aluljárókkal és információs rendszerekkel.

Az még álom, hogy Magyarországon is legyenek olyan telefonos alkalmazások, amelyek több világnyelven kalauzolnak az országban, minden kilométeren felhíva a kerékpározók figyelmét a látnivalókra, elmesélve azok történetét, bemutatva a vásárlási, szórakozási és pihenési lehetőségeket. Az adottságaink megvannak mindezekhez.

Címkék: biciklizés, kerékpáros útvonalak a főváros környékén, az eurovelo6, dráva menti kerékpár utak, debrecenből nagyváradra

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!