A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Baby boom kontra Baba dilemma

A minap komoly vitába keveredtem a kardiológiaosztályon egy nővérrel. Szerencsére az enyhe szívritmuszavaron kívül más bajra nem derült fény, de helyette a hölgy rávilágított arra, miért is olyan nagy baj, hogy még nincs gyerekem.

Fotó: Shutterstock.com

Már nem is tudom, hogyan fordult ebbe az irányba a beszélgetés. Egyszer csak azzal kérkedett, hogy ő már huszonkét évesen várta az elsőt, huszonhat évesen a másodikat, most pedig milyen boldog, mert fiatal nagymama.

Én egy ideig kötöttem az ebet a karóhoz, hogy fiatalon az ember a fiatalok életét élje, és nagymamának meg jobb, ha már nyugdíjas, s van ideje unokázni. De valahogy az én érveimet már nem hallgatta meg, és sitty-sutty ki is zavartak, mert jött a következő beteg, vélhetőleg egy másik boldog fiatal nagymama.

Vajon az én generációm egyszerűen csak lassabban érik meg, vagy valami nagyobb gond van velünk?

Adott egy huszonnyolc éves nő, akinek még sohasem volt a klasszikus értelemben vett ’költözzünk össze és tervezzünk együtt’ valódi kapcsolata. Állítsuk most szembe ezt a nőt egy huszonkét évessel, aki együtt él egy férfival, sőt, mi több házas, és gyereket vár. Mi a különbség köztük? Hát a generációs különbség! Mi más lehetne?

Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Mert mégiscsak nehezebb lenne belátni azt, hogy én és nagyjából minden korombéli nő ismerősöm még nem ért el arra a szintre, vagy hogy még keményebben fogalmazzak, nincs benne elég erő, bátorság, intelligencia, felkészültség, tudatosság, megfontoltság, józan gondolkodás, hogy még időben családot alapítson, és ne legyen belőle koros anyuka, aki bottal megy a gyerekért az oviba…

Vagy még rosszabb esetben azzal kelljen szembesülnie, hogy már negyvenöt éves, lehúzták a redőnyt, és maximum az öregek otthonában vár rá némi társaság, már ha félretett rá elég pénzt.

Szigorú vagyok magamhoz, szigorú vagyok a generációmhoz, de miért ne lennék az? Mitől volnánk mi jobbak, bölcsebbek, hogy nem szülünk időben gyereket, vagy hogy egyáltalán nem is szülünk?

Másrészről viszont azt is latba kell vetni, hogy így talán több időnk van a spirituális és szellemi kiteljesedésre.

Egy gyerek bár mindig ajándék és csoda, nem könnyű mellette karriert építeni, pláne ha az embernek komoly önmegvalósítási tervei vannak. Mi van, ha az én generációm éppenhogy bátrabb, mert nem akar megalkudni egy rossz házasságban, amelyben csak a gyerek miatt marad, vagy rosszabb esetben a gyerek kárára később elválnak?

Mi van, ha mi inkább bevállaljuk a magányt, a lenéző, sajnálkozó pillantásokat azoktól, akik komoly párkapcsolatban élnek, gyereket terveznek, még akkor is, ha mi, szegény szinglik még mindig csak álmodozunk a fényes karrierről?

És mi van azokkal, akik nem az önmegvalósításért adják fel vagy halogatják a párkeresést és a családalapítást, hanem egyszerűen csak nem akarják ezt a polgári életmódot élni? Őket el lehet ítélni? Csak egy másik célért lehet lemondani a gyerekről?

Sajnos nem tudhatom, hogy az én szüleim és barátaim szüleiben vágyódással vagy inkább elvárással teli feszültségként társult a gyerekvállalás, de ez valójában mit sem számít, mert végső soron nekem kell majd a tükörbe néznem akkor is, amikor még időben szülök, akkor is ha túl későn szülök, és akkor is, ha nem. Mi mást tehetnék?

Címkék: házasság, szülés, karrier, gyerekvállalás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!