Az ember igenis hatással lehet másokra
A törzshelyén találkozunk, ahol vízipipával szokott relaxálni. Kicsit késik, kezében állványokkal és egyéb kameratechnikai eszközökkel érkezik. Megkönnyebbülten ejti őket a kanapéra, majd elmondja, hogy ezek a legutóbbi fotózásuk kellékei. Nem őt fotózták, egy kreatív stúdiót vezet, ahol fiatal fényképészek, videósok és grafikusok dolgoznak.
Puskás Peti a Megasztárban tűnt fel 2005-ben, és sokan elsősorban tehetségkutatósként, esetleg szappanopera-szereplőként emlékeznek rá, holott egy ideje túllépett már ezeken a kereteken, és folyamatosan keresi a neki tetsző kifejezési formákat. The Biebers nevű új zenekarában elektronikus tánczenét játszanak az öccsével, hozzá izgalmas videoklipeket készítenek, amelyekben nem szerepelnek arccal. Beszélgettünk a múlt vállalásáról, a hírnév tudatos használatáról, és a hiúság szükségességéről.
RIDIKÜL MAGAZIN Mindig is egyértelmű volt, hogy a színpad lesz a te közeged?
PUSKÁS PETI A szüleim és a nagyszüleim is színészek, egy háromgenerációs otthonban lakom velük a mai napig. Az Arany János Színház ifjúsági színház volt annak idején, és szinte az egész gyerekkoromat ott töltöttem, a szüleim előadásait nézve. Ennek ellenére nem akartam színész lenni. Filmrendezőnek készültem, de akkor nem indult a szak, így érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán kötöttem ki. Majd nemsokára jött a Megasztár.
RM Sokat tettél azért, hogy a „tehetségkutatós” címke lekerüljön rólad, mégis mindmáig sokan ezzel azonosítanak. Zavar?
PP Soha nem zavart a múltam, de tény, hogy elég sok mindent csináltam azóta. A Megasztárt az szégyellje, aki béna volt benne, már bocsánat. Én nélküle nem lennék ma sehol, fantasztikus élményeket köszönhetek a műsornak. Nyilván örülök, ha már nem kizárólag ezzel azonosítanak. Szerencsésnek tartom magam, hogy a műsor után a családom és azok az emberek, akik mellettem álltak – Novák Péter például – segítettek, hogy jó irányba vigyem tovább a dolgokat. Lehet, hogy nem csináltam mindent jól akkoriban, flegma voltam, mit tudom én. De már akkor is biztos voltam benne, hogy nem szeretnék húszévesen a karrierem csúcsára érni. Szombaton kiestem a Megasztárból, hétfőn pedig vettem egy zongorát, és elkezdtem dalokat írni. Ebben észnél voltam, szerencsére.
RM Ebben? Ez azt jelenti, hogy más téren kevésbé voltál észnél?
PP A kötelező elszállás megvolt, persze. Fél évig meg voltam győződve róla, hogy elképesztően jó vagyok. Viszont előttem már voltak korábbi tehetségkutatós példák, tehát láttam, hogy szép lassan elsikkad az ezzel járó siker, ha az ember nem csinál semmit. Ebben a szakmában nem működik, ha valaki arra vár, hogy „majd valami lesz”. Semmi sem lesz ugyanis.
RM Kívülről úgy tűnik, 2005 óta töretlen a sikered. Voltak hullámvölgyek?
PP Voltak. Pár évvel ezelőtt egy nagyon intenzív időszakon lettem túl. Négy színházi bemutatóm volt öt hónapon belül, akkor kezdtük SP-vel (Éder Krisztián) a videoklip-készítést, közben forgattam is, egyszóval sok minden történt. Aztán egyszerre megszűnt körülöttem minden, nem kaptam munkát. Biztosan én is hibás voltam, kicsit ellazultam akkor, megint baromi jónak éreztem magam, mint anno, a Megasztár után. Azt hittem, nekem mostantól minden bejön. Hát nem így történt, majd’ egy évig üldögéltem otthon. Szörnyű volt. Fél év után döntöttem úgy, hogy abbahagyom az önsajnálatot, és elkezdtem intenzíven edzeni, meg énekórákra járni. És egyszer csak jött az eurovíziós felkérés. A dal, amivel indultam, a Csillagok nagy siker lett, új lökést adott a karrieremnek. Furcsa az élet, mert fél évvel azelőtt a kiadó azt mondta, nagyon gyenge nóta, én pedig nem fejlődöm semerre. Pár hónappal később már ünnepeltek miatta.
RM Mi a tanulság?
PP Nem szabad elhinnem magamról, hogy mindent nagyon jól tudok, és hogy mostantól simán megy minden. A színészet meg az éneklés a világ legjobb melója: felmész a színpadra, jól érzed magad, és még fizetnek is érte. De megtörténhet, hogy nem jön be egy dal, és egyik pillanatról a másikra sehol sem vagy. Ezt nem szabad elfelejteni.
RM Otthonosan mozogsz a tinibálvány és az „ügyeletes helyes fiú" szerepkörökben, játszottál szappanoperában, részt vettél főzőműsorokban, ugyanakkor jelenleg egy alulról építkező, alternatív zenekarod van, és kísérletező hangulatú videoklipeket rendezel. Ez célzott irányváltás?
PP Mindig is ilyen voltam, szerintem. Van egy illedelmes, borozgatós, és egy vodkázós, térden csúszós énem (mosolyog). Szeretem, ha felismernek, ha integetnek az utcán. Vannak, akik szerint ha az alternatív, underground vonalat akarom erősíteni, akkor el kell hagyni a celebséggel járó dolgokat, de én úgy gondolom, ez is hozzám tartozik.
RM Gyakran adod különféle jótékonysági ügyekhez a neved. Ez mennyire tudatos?
PP Az ember igenis hatással lehet másokra. És ha már így van, jó dolog értelmes célokhoz csatlakozni. Egy ismert sportmárka is a szponzorom volt, azt gondolom, hogy ha cipőket rá tudtam sózni az emberekre a nevemmel, miért ne sózhatnék rájuk fontos üzeneteket és értékeket? Fontos, hogy a saját környezetünkben hatni tudjunk, bármekkora legyen is az. Idegesít, amikor egy jómódú ismerősöm kiposztolja a közösségi oldalra, hogy ő elmegy ebből az országból. Inkább tenni kéne azért, hogy jobb legyen, és ne kelljen elmenni. Ez mindenkinek a mikroközösségében kezdődik, és remélhetőleg kihat majd távolabbra is.
RM Van valami, amit határozottan nem szeretsz magadban?
PP Eléggé konfliktuskerülő vagyok, néha keményebbnek kellene lennem. Azért is szeretek a színpadon lenni, mert úgy érzem, ott senki sem bánthat.
RM Már jó ideje nemcsak énekelsz a színpadon, hanem játszol is. Említetted, hogy a családi hagyomány dacára sosem akartál színész lenni, filmrendezőnek készültél…
PP Egyszer azért jelentkeztem a Színművészetire. De csak azért, mert úgy gondoltam, onnan könnyebb lesz majd átjelentkezni rendező szakra. Az első rostán kiszórtak, nem is voltam jó. Eszembe sem jutott többször próbálkozni. Aztán a Megasztárnak köszönhetően kértek fel színészi feladatokra. Úgy gondoltam, ez is egy munka, meg kell csinálni, ennyi. Aztán az 56 csepp vérben Kaszás Attila lett a partnerem, aki nagy hatással volt rám. Egy óriási teremben próbáltunk, voltunk vagy kétszázan, Attila is, egy szál tréninggatyában, teljesen hétköznapian. Emlékszem, amikor elkezdte próbálni a jelenetét, egy pillanat alatt beleszeretett mindenki. Fiúk, lányok, az összes jelenlévő. Akkora energiával csinálta, hogy ott eldöntöttem, ezt ilyen intenzíven kell, és csak így érdemes. Azóta nagyon komolyan veszem a színészetet.
RM A színpadon ki kell tárulkozni. A magánéletben is inkább kifelé forduló személyiségnek tartod magad?
PP Nem is tudom. Az érzelmeimről például nem nagyon tudok beszélni, akár barátságról van szó, akár szerelemről. A kapcsolataim is azért futottak zátonyra, mert ha leültünk beszélni az érzéseinkről, én egyszerűen megkukultam. Ezért lehet az, hogy annyira szeretek felmenni a színpadra, és kiadni magamból mindenféle érzést. A magánéletben van bennem egy blokk.
RM Ezt a kommunikációs nehézséget leszámítva, milyen vagy partnerként? Nehéz a te párodnak lenni?
PP Biztosan. Elég nagy a szabadságigényem. Bár ezzel sokan vagyunk így (nevet). A másik dolog, hogy a partnereim általában hozzám hasonlóan művészettel foglalkoztak. Láttam rajtuk, hogy nem volt mindig könnyű feldolgozniuk, ha az én dolgaim jobban alakultak, az övék pedig kevésbé. Nem azért, mert féltékenyek vagy rosszindulatúak voltak, csak ez egy nehéz helyzet. Feszültséget szül. A másik meg az ellustulás. Az elején romantikus rakétaként berobbanok, aztán leeresztek. Elvárom, hogy kiszolgáljanak, ilyenek.
RM Hiúnak tartod magad?
PP Abszolút. De ez kell is.
RM Mennyire kell?
PP Nagyon! Szerintem akkor vagy igazán jó, ha azzal a szándékkal mész fel a színpadra, hogy mindenki szeressen beléd.
RM Mi az, amiben a legnehezebb őszintének lenned önmagadhoz?
PP Talán abban, hogy bevalljam, ha elszúrtam valamit. A Megasztáros időszakban kicsit még hebrencs voltam, nem koncentráltam eléggé a feladataimra. Szombatonként ott igenis fel kellett lépni, és oda kellett tenni magad, én pedig, előfordult, hogy többet buliztam a kelleténél. Ezt nagy hibának tartom. Ezért is örültem tavaly a Sztárban sztár című műsornak, mert ott hétről hétre nagyon koncentráltan dolgoztam, maximális erőbedobással. Ettől függetlenül ugyanazon a ponton estem ki, ahol annak idején a Megasztárban, de most azzal a tudattal, hogy én mindent megtettem. Azóta is odajönnek olyanok is, akiktől nem vártam volna, hogy mennyire tetszett nekik például a Máté Péter-előadásom. Ez jó érzés. Úgy érzem, ezzel főleg magamnak bizonyítottam. Mondhatjuk úgy is, hogy visszavágtam a húszéves kori énemnek.
Még nincs hozzászólás