Apu, hogy megy be?
Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába, hogyha meghívják teára? Így szól gyerekkorunk klasszikusa.
Apáinktól a soha meg nem kapott válasz, hogy sehogy, kisfiam, mert az elefánt nem hülye, és különben is utálja a teát. Igaz, hogy egy picit tényleg úgy néz ki, mintha tisztára dinka lenne, de ez csak agyafúrt álca.
- Hossza a farkától az ormányáig: kb. 8 méter.
- Ormányuk hossza kb. 2 méter, és 40 ezer izomcsomóból áll
- Agyaruk hossza kb. 2 méter, a leghosszabb agyar 349 centiméter volt
- A bikák marmagassága kb. 3 méter
- A bikák súlya akár 8 tonna, a teheneké 4 tonna körül van
- Végsebességük kb. 48 km/óra
- Naponta 140 kiló zöldséget esznek és 150 litert isznak
- Az ázsiai elefántok kisebbek, mint afrikai rokonaik
- Élethosszuk természetes körülmények között 60-70 év
Itt az idő, hogy a helyére tegyük az elefántok dolgát, mert az az igazság, hogy ők azok az állatok, akik összevissza kamuznak.
Úgy tesznek például, mintha egész nap csak ormánylóbálva imbolyognának a sehova, aztán meg lomhán feldőlnének, mintha épp odaértek volna, ahová nem is akartak menni.
Na, ez mind csalás, mert nagyon is célirányosan közlekednek, például a következő vízlelőhelyig, és ha pedig sürgős dolguk akad, mert közeleg egy káposztamező, vagy mondjuk kergetik őket a teával, akkor úgy tepernek, mint a szél, akár 48 km/óra sebességre is fel tudnak pörögni.
Orral fejel
Aztán. Úgy csinálnak, mintha kis kedves, cuki, jámbor plüssizék lennének, pedig ha éhesek, letapossák a vetést, kikaparják a gyökereket, felzabálják a termést, és ami az útjukba áll, azt kidöntik orral. Aztán.
Olyan, mintha azért lenne nagy a fülük, hogy jobban halljanak, pedig dehogy. A fülük azért nagy, hogy legyezgessék magukat a melegben és párologjanak rajta. És az ormányuk sem arra való, mint például más földi halandók ormánya, hogy levegőt vegyenek, hanem mutáns módra az a kezük.
Laboratóriumi titkos kísérletek során álruhás tudósok kiderítették, hogy az ormányuk végén fogóujjuk van, meg vízszippantójuk, meg zuhanyrózsájuk, hogy mást ne mondjak.
Arra is fény derült, az orrukat a szájukba dugva egész különleges hangokat is tudnak képezni, mintha emberi nyelven beszélnének.
Ja, és idétlenkedésre is ezt használják, például fejbe kólintják vele a gyanútlanul bámészkodó turistákat, vagy fajtársaik fülébe dugdossák a végét viccből, amin aztán táncikálva hangosan röhögnek.
Az afrikai és ázsiai elefántok a legnagyobb testű szárazföldi emlősök, és a legnagyobb aggyal is ők rendelkeznek, ami persze még nem jelzi az intelligenciát, de "őnagyságuk" mégis remek képességekkel büszkélkedhetnek. Hasonlóan okosak, mint a főemlősök vagy a delfinek, fejlett a problémamegoldó képességük, a memóriájuk, remekül kommunikálnak, és mélyen együtt érzők.
Mindent összevetve az elefánt egyáltalán nem az, aminek látszik, például a óriási lábai sem arra vannak, hogy az artisták azon fellépkedve a hátukra meg a fejükre másszanak, hanem a négy oszlopuk között őrzik a kiselefántokat, hogy nehogy eltaposódjanak, hanem nagyra nőjenek, és boldogan trombitálva lebegtethessék majd a fülüket.
És a pasi elefántoknak sem arra van ám az a fene nagy agyaruk, hogy az orvvadászok legyilkolják őket érte, és hamutálakat faragjanak belőle, hanem azért, mert ezzel tetszelegnek a hölgyeik előtt, akik a szerelemtől elalélva jó sok kiselefántot hoznak a világra, melyek majd boldogan trombitálva lóbálják az ormányukat.
Mélabús trombita
Shermin de Silva, a Pennsylvaniai Egyetem biológusa kollégáival az elmúlt hat évben az elefántok hangjait vizsgálta Srí Lankán. 14 elkülöníthető hangsort talált, melyekkel az ormányosok egymás közt kommunikálnak.
A trombitálás - mondja de Silva - a mélabúra utal, de izgalmat vagy mély bánatot is kifejezhet. A nyüszítő hangot vészhelyzetben használják, vagy amikor kegyelmet kérnek a támadójuktól. Például, ha egy elefánt megriad az embertől vagy egy sakáltól, akkor ezzel a visítással jelez.
Az ázsiai elefántborjak gyakran hosszú, bőgő hangot adnak szopás közben, vagy amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet. Ha elszakadnak a többiektől, akkor hosszan elnyújtják a bőgést. Így sokszor akkor is bőgnek, amikor a társaikat keresik.
(Forrás: National Geographic)
Még nincs hozzászólás