Apaminta
Az apukák rendszerint fiút szeretnének, legalábbis első gyerekként mindenképpen. Kívánságuk - úgy tűnik - teljesül is, hiszen a statisztikai adatok szerint 106 fiú születésére csak 100 lány világrajövetele esik. Az apák azért szeretnének azonos nemű utódot, mert a fiú viszi tovább a családi nevet, neki lehet férfias dolgokat tanítani, például tüzet rakni, pecázni vagy bátornak lenni. Az apai példa fontosságáról beszélgetünk dr. Szakács Katalin gyermekpszichológussal.
„A gyerekeknél az elsődleges minta valóban az azonos nemű szülő, tehát fiúknál az apa, lányoknál az anya – mondja dr. Szakács Katalin. – Mai szakkifejezés a role model, ami a férfi, illetve női szerepmintára utal. Az apai példa nagyon erősen hat egy fiúgyermekre. Az édesapa viselkedésmódját látja, azonosul vele, utánozza, beépíti. Ez a beépülés már igen kicsi korban megtörténik.
Később, mikor a fiú serdülni kezd, eljön az a korszak, mikor igyekszik leválni a szüleiről. Ilyenkor már saját magát, az önazonosságát keresi. Ebben az időszakban az is előfordul, hogy a kamasz szemefordul a szüleivel, és bárkinek a tanácsára jobban hallgat, mint az apjára vagy az anyjára. E viselkedésnek az az alapja, hogy kisgyerekkorban a a szülő nemcsak a saját mintáját nyújtja a gyereknek, de ő a külvilági normák közvetítője is.
Mikor a fiú a kamaszkorba lép, elkezdi jobban érzékelni a világot, és kialakul az önreflexióra való képessége. Megpróbálja kiépíteni a saját azonosságát, s ekkor ismeri fel, hogy eddig a szülői mintát követte, viszont ő már saját maga akar lenni.
A gyerekeknek elég, ha kisebb korukban napi egy órát, később felet foglalkozik velük az apjuk, amennyiben erre a rövid időre biztosan számíthatnak, és hétvégén több órát is együtt töltenek" – hivatkozik a legfrissebb kutatásokra Szakács Katalin. Szerinte az is fontos, hogy az apa állítson a fiúgyermek elé célokat, s érje el, hogy a gyermek ki akarja vívni az apja elismerését. A kisebb fiúknál az apával való testi kontaktus is fontos, például a játékos birkózás.
A gyermekpszichológus úgy véli, azoknak a fiúknak, akiket csak az anyjuk nevel, sokkal nehezebb a férfi-mintákat beépíteniük. Azt tanácsolja, ha a családban az apa nincs jelen, akkor az anyukák igyekezzenek valamilyen más, elérhető mintát állítani a fiú elé: „Keressenek az édesanyák olyan lehetőséget, ahol a gyermek pozívit férfi-példával találkozhat. Ideális esetben ez a családon belül is megjelenhet, például a nagypapa, egy nagybácsi vagy idősebb férfirokon képében. De egy jó edző, egy cserkészvezető vagy egy lelkész is lehet megfelelő példa az apa nélkül felnövő fiúnak. Fontos, hogy a kiválasztott személy pozitív példát mutasson a kisgyereknek" – folytatja a gyermekpszichológus.
Ha a egy csonka családban megjelenik egy új férfi, mint az édesanya párja, a gyerek új példákat láthat. Szakács Katalin szerint azonban az új partnernek problémát okozhat úgy betöltenie egyfajta apai mintát, hogy az édesapával közben ne rivalizáljon. Az is gondot jelent, ha a friss családtag nem fogadja el, hogy az anyának a gyerek az első: „Ha az újonnan jött férfi elkezd a gyerekkel versengeni, az kataszrofális következményekkel járhat a család életében. Ideális esetben az anyának egy felelős, érett személyiséget kellene otthon bemutatnia, akivel már stabil a kapcsolata".
Dr. Szakács Katalin végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiúgyerek nem egyszerűen csak leutánozza az apai mintát. Ha jó érzelmi kapcsolata van az édesapjával, vagy egy apaszerepben lévő másik emberrel, akkor ennek a kapcsolatnak a mentén beépülnek nála a férfi viselkedési minták. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sajnos a rossz példa is nevelő hatású.
Még nincs hozzászólás