Anya, miért játszol folyton a telefonoddal?
Bárhol is járunk, mindenütt ugyanazt látjuk: embereket, akik a telefonjukat nyomkodják. Beszélgetnek, híreket olvasnak vagy játszanak. A játékosok vannak legtöbben, olyannyira, hogy a telefonos játékfüggés mára bekerült a kezelendő pszichiátriai kórképek sorába. Merthogy nem veszélytelen hobbiról van szó.
A világ legnépszerűbb játéka a Candy Crush Saga. Aki eddig nem hallott róla, azt tanácsolom, ne is töltse le, mert bár ingyen van, és nagyon szórakoztató, komoly függőséget okozhat, és a felmérések szerint a nők azok, akik igazán rákapnak az ízére.
A Candy Crush Saga tökéletes példája annak, hogyan tudja az egész világot beszippantani egy játék. Félmilliárd ember töltötte le eddig a telefonjára, és bár az applikáció maga nem kerül semmibe, aki gyorsabban akar haladni, pár száz forintért pluszéleteket vagy kiegészítőket vehet hozzá.
- Egyszerű - A játékban három egyforma cukorkát kell összepárosítani. Ez olyan egyszerű, hogy még egy óvodás is simán képes megcsinálni. De a furcsa formájú pályák, a különleges feladatok elképesztően bonyolulttá tudnak válni.
- Édes világ - A cukorhoz a legtöbb embernek kellemes emlékei kötődnek.
- Jó érzés győzni - Az ember szereti a kihívásokat. Minden sikeresen megoldott feladat az agyban dopamint, azaz boldogsághormont szabadít fel.
- Csak öt élet van - így nem lehet megunni. Ha elfogynak az életek, várni kell. Vagy fizetni.
A játékosok 60 százaléka soha nem él ezzel a lehetőséggel (nem kötelező), sokan vannak azonban, akiknek minden pénzt megér, hogy sikeresek legyenek benne. A cég bevétele manapság napi (!) 800 ezer dollár, tehát 250 millió forint, és minden nap 95 millió ember próbál szintet ugrani. Több mint kétezer pályája van már, szinte lehetetlen befejezni.
„A férjem családja teljesen kiakadt, amikor elmentünk hozzájuk vendégségbe, és én végig a telefonomat nyomkodtam – meséli Gabi, aki elismeri, hogy komoly függőségben szenved. – Azóta a párom rendszeresen rám szól, hogy tegyem már el a telefont, és ne játsszak, inkább nézzünk együtt tévét.
Mondtam neki, hogy jó. De rájött, hogy átverem, mert közben sem tudtam leszakadni a játékról. Azóta a paplan alá rejtem, és így játszom.”
Nők veszélyben
„Korábban a játékfüggőség szinte kizárólag férfibetegség volt. Ők jártak kaszinózni, ők mentek játékterembe, ők ültek zombivá válva a számítógép előtt – magyarázza Nagy Brigitta pszichológus. – A nők főleg a mobiljukon játszanak.
A telefonban az a vonzó, hogy mindig kéznél van. Először az ember az amúgy értelmetlen várakozás, sorban állás üres perceit használja ki a játékra, csak hogy ne unatkozzon. Ám a játékok többsége úgy van kitalálva, hogy igazi haladást csak akkor lehet elérni, ha naponta többször is ránézünk. Végül, aki nem vigyáz, annak az élete felett teljesen átveszi az uralmat.”
„Az ötéves lányom gyakran kérdezi tőlem: »Anya, miért a telefonoddal játszol? Miért nem velem?« Ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalásom támad. Úgy érzem, hogy a játék elrabolja az életemet. Régebben hétvégén pihenés gyanánt újságot olvastam. Manapság előveszem reggel a mobilomat, és 3-4 órán át ülök felette. Általában addig, míg teljesen le nem merül” – panaszolja Gabi.
„Életeket küldözgetünk egymásnak”
Első pillantásra a mobilos játékok ártatlannak tűnnek, hiszen csak pár percnyi kikapcsolódásnak látszanak. Vannak, akik esténként kötnek, mások olvasnak, én játszom a telefonomon, magyarázzák sokan, ha szóba kerül, miért is kaptak rá annyira.
„Meredek dolognak tűnhet első pillantásra a telefonos appos játékokat összekapcsolni a szerencsejátékkal, pedig mindkettőnek ugyanaz a pszichológiai háttere. Általa a szenvedélyes játékos bekerül egy izgalmas világba, megismeri annak szabályait, korlátait, lehetőségeit, esetleg csalási módszereit.
Egyre többet foglalkoztatja a dolog, úgy érzi, hogy muszáj folytatnia, mert »nyerő szériában van«. Csak akkor érez nyugalmat, ha ezzel foglalkozhat, ilyenkor szinte transzba esik” – magyarázza a szakértő.
„Számtalan ebédet elégettem már, mert amikor elkezdek játszani, megszűnik a külvilág körülöttem. Egyszer 12 órán át folyamatosan nyomkodtam, másnapra bemerevedett a nyakam, még a kollégáim is észrevették, hogy rosszul vagyok, de amikor elmeséltem, hogy miért, senki nem nevetett ki. Sőt, kiderült, hogy jó páran vannak, akik szintén ezzel töltötték a hétvégéjüket. Azóta életeket küldözgetünk egymásnak.”
Van kiút!
Persze, nem minden játékosból lesz függő – a legtöbben, amikor rádöbbennek, hogy a játék átvette az életük fölött az uralmat, törlik magukat, vagy „véletlenül" elrontják a telefonjukat. Vannak azonban, akik számára a játék nagyon is komollyá válik, és képtelenek egyedül kikeveredni ebből a pókhálóból.
Ők azok, akik képesek a havi kosztpénzt is elkölteni, csak azért, hogy folytathassák a játékot – ami számukra már nem szórakozás, hanem valódi szenvedély. Ráadásul, mint minden szenvedély, ez is tönkreteheti a családot, és bizony egy idő után már nem szórakoztató, inkább rossz érzést kelt a játékosban is, amikor rádöbben, mennyi értelmesebb dolgot is csinálhatott volna ehelyett.
Hogy kire milyen hatással lesz egy játék, nehéz megjósolni, de az biztos, hogy ebben az esetben is érvényes a függőségek régi szabálya: az válik kiszolgáltatottá, akinek nincs elég örömet hozó dolog az amúgy stresszes életében. Így lesz végül a virtuális cukorkák rabja.
Még nincs hozzászólás