Amikor a fáradtság a lélekig hatol
A szürke és járványokban gazdag tél után hajlamosak vagyunk a tavaszi fáradtságra fogni minden bajunkat. Pedig lehet, hogy nem a vitaminosdobozban, hanem ennél valamivel mélyebben kellene keresni az okokat.
„Arról a módról, ahogyan régebben testi és lelki eredetű tünetekre osztottuk fel a különféle emberi jelenségeket, egyre inkább kiderül, hogy nem helytálló – mondja Dr. Buda László pszichiáter. – A testünk és a lelkünk tudományosan bizonyítva is elválaszthatatlan egységet alkot, és legtöbbször a lélekben is megvan a háttere annak, amit egyszerű testi tünetként érzékelünk. Az emberi élet négy fontos síkon zajlik, és e négy sík mindegyikéről származhat az ólmos fáradtság – nemcsak tavasszal, hanem az év bármely szakában.”
Érzelmeink rabjaként
A szakember szerint fontos a testi sík „gyógyítása”: az itt jelentkező problémák vitaminokkal, egészséges táplálkozással, mozgással viszonylag könnyen orvosolhatók. Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra, és átgondolni, milyen viszony fűz bennünket saját testünkhöz.
A legtöbb ember kizsákmányolja, elhanyagolja, és időnként kényezteti a testét, de a szeretet és a hála ritkán merül fel ebben a relációban. Pedig a legtöbbet akkor tehetjük a testünkért, ha így gondolunk rá, ellátjuk a megfelelő tápanyagokkal, és olyan mozgással, amit nem aszketikusan, a jobb alakért, hanem valóban jó érzéssel végzünk.
A testi tünetek mellett gyakran élünk meg az érzelmi dimenzióból érkező fáradtságot. Míg az öröm, a hála és a szeretet feltölt, addig az aggodalom, a szomorúság, a harag rendkívül energiaigényes folyamat. Aki olyan munkát végez, amit szeret, és amiben el tud mélyedni, lehet, hogy elfárad a nap végére, mégsem él meg olyan csontig hatoló kimerültséget, mint az, aki szorongva, esetleg a körülményekre dühösen végzi a munkáját, vagy épp a magánélete miatt aggódik.
„Negatív érzelmeink jó részét nem tudatosítjuk, hiszen fájdalmas lenne velük nap mint nap szembesülnünk – de ettől még ott vannak és fogyasztják az erőnket. A gyerekek látszólag végtelen energiájának éppen az az egyik titka, hogy ők százszázalékosan megélik az érzelmeiket” – mondja a szakember.
1. Oldjuk a feszültséget mozgással! Bár az ólmos fáradtság miatt nehéz belekezdeni, hamar megtapasztalhatjuk, hogy a kedvvel végzett mozgás lehangoltságunkban is jólesik, sőt, szinte azonnal energikusabbá tesz.
2. Élvezzük a csendet! Ne vegyük körül magunkat folytonos zajjal, inkább igyekezzünk egy kevés időt csendben tölteni. Ez segíthet, hogy meghalljuk azt a bizonyos belső hangot.
3. Menjünk ki a természetbe! A természet mindig feltölt, akkor is, ha a városi mindennapok lemerítették az energiaraktárainkat.
4. Beszélgessünk! Esetleges negatív érzelmeink tisztázásában és a megoldás megtalálásában is sokat segíthetnek az őszinte, baráti beszélgetések. Néha jól jön egy külső szemlélő, aki tükröt tart elénk.
A kapcsolataink is feltölthetik vagy épp leszívhatják az energiaraktárainkat. Elfáradhatunk a család igényeinek folyamatos kielégítésétől, a házastársi vagy rokoni konfliktusoktól, a folyamatos játszmáktól, alkalmazkodástól.
És hogy mi a gyógymód? Az őszinteség.
Először is magunkhoz: fel kell tárni, hol vannak a negatív érzelmeink, hol van bennünk harag, szomorúság, aggodalom, és mit lehetne ezekkel kezdeni. Felszabadító tud lenni az is, ha valamit – akár nagyon régi dolgokat – szívből meg tudunk bocsátani.
Másodszor pedig a kapcsolatainkban is nagyon fontos az őszinteség, annak ellenére, hogy az őszinte feltárulkozásnak kockázatai is vannak. Ha a másik féllel vádaskodás nélkül, de az alakoskodást is kizárva meg tudjuk beszélni, hol rejlenek az eddig ki nem mondott érzések a kapcsolatunkban, az mind nekünk, mind pedig a viszonyunknak szárnyakat adhat.
Hallgassunk a belső hangra!
A gondolati szféránk is komoly befolyással bír arra, mennyire érezzük magunkat energikusnak. „Az időnk nagy részében a múltba vagy a jövőbe meredünk, és azon töprengünk, mi lehetett volna vagy mi lesz majd. Pedig az egyetlen, ahol igazán változtathatunk, az a jelen pillanat” – mondja a pszichiáter.
Az se mindegy, milyen információkkal vesszük körül magunkat. Ha rengeteg, aggodalmat keltő hír áramlik felénk, és ezeknek a dolgoknak csak nagyon kis részére lehetünk hatással, az komoly frusztrációt kelt. A megoldás ilyenkor az lehet, hogy egy ideig „hírböjtöt” tartunk, vagyis csak olyan információkat engedünk át a szűrőnkön, amelyek építenek minket, és amelyekre hatással lehetünk, nemcsak passzív szemlélőként vesszük őket tudomásul.
„A negyedik, talán legmélyebb életsík a spirituális, vagyis az a sík, ahol a nagy, életre szóló, vagy talán azon is túlmutató céljainkat fogalmazzuk meg – folytatja Dr. Buda László. – Kutatások sokasága bizonyítja, hogy aki komolyabb cél nélkül éli az életét és teszi a dolgát, az rosszabb életminőségről, erőteljesebb frusztrációkról számol be, mint akinek világos, vonzó, mélyről jövő célja van.
Gyakran az elvesztett célok után alakulnak ki az élet nagyobb válságai: az életközepi válság, a burnout (kiégés), vagy akár a depresszió, amelyek egyik tünete szintén a mély fáradtság lehet. Ilyenkor semmiképp nem az a megoldás, ha gyorsan kreálunk valamilyen látszólagos célt a régi helyett. Sokkal jobb, ha egy ideig várunk, mégpedig úgy, hogy hallgatunk az úgynevezett »belső hangra«; kivárjuk, amíg megérkezik hozzánk az a cél, amelyért belső indíttatásból, lelkesen tudunk tenni."
Még nincs hozzászólás