Állatbolondok a stúdióban
Vannak a kutyások, vannak a cicások, és vannak, akiknek mindegy, csak állat legyen. Lehetőleg sok, és mindig. Állatbarátok vagyis mit szépítsük, állatbolondok a vendégeink a Kutya kontra macska című adásban.
Esztergályos Cecília nem véletlenül az ország egyik legnagyobb komikája – többször is megtörtént, hogy alig tudtuk folytatni a műsort, Jakupcsek Gabriella és a vendégeink annyira nevettek a történetein. Trokán Annának potyogtak a könnyei, amikor Cili kifejtette, hogy szándékosan hord felemás zoknit, mert a kutyája megszokta, hogy a sötétebb zoknis az a láb, amelyik mellé le kell ülni, ha azt mondják: ül a kutya. Ezután hangmérnökünk nagy rémületére Cili elsöprő hangerővel utánozta azt a papagájt, amit egy nap után visszavitt az állatkereskedésbe, mert a szomszéd reggel megkérte, hogy ha rosszul van, ne sikoltozzon, hívjon orvost.
Trokán Anna megállapította, hogy ő is ugyanúgy viselkedik, mint minden elfogult gazdi: egész nap tudna mesélni a kutyájáról – pedig mennyire kínosnak tartja, ha mások ugyanígy tesznek. De mit tehetne, csak imádni lehet egy kutyát, akire ha rászólnak a hangos ugatás miatt, belefúrja a fejét a párnába, és úgy ugat: „Tudom, hogy nem szabad, de nem tehetek róla, muszáj, vau.”
Rátonyi Kriszta viszont éppen azért nem tart állatot, mert szereti őket. Méltánytalannak tartaná, hogy szegény kutya egész nap őt várja otthon egyedül, vagy, hogy azt kelljen megszoknia, hogy nem tudja megszokni, milyen kiszámíthatatlan a gazdi időbeosztása.
Csányi Vilmos belépésekor mindenkinek felderült az arca: ki tudhatna többet az állatok viselkedéséről, mint a neves etológus? Szerinte a kutyák és emberek barátsága azon alapul, hogy a kutya nagyon figyel, és nagyon szeretne ránk hasonlítani. Az állatvilágból egyedül ő tanulta meg eddig, amit az ember tud: a tekintetével kommunikálni.
Még nincs hozzászólás