A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

'A végletek embere vagyok...'

Papadimitriu Athina hatalmas mosollyal érkezik az interjú helyszínére, már messziről integet. Görög származását le sem tudná tagadni. Feltűnő és gyönyörű. Energikus lénye körül izzik a levegő.

Papadimitriu Athina
Fotó: Pitrolffy Zoltán

RIDIKÜL MAGAZIN A belőled áradó energiát már messziről érezni. Amikor belépsz valahová, minden szempár rád szegeződik.

PAPADIMITRIU ATHINA Régebben valóban képes voltam tornádóként megérkezni. Emlékszem, először akkor szembesültem ezzel, mikor egy kolleganőmet kérdezték rólam egy közös munka kapcsán, és ő csupa jó szándékkal azt nyilatkozta, hogy mindig energikusan és vibrálva érkezem, és onnantól csak én vagyok a középpontban. Rám ez hideg zuhanyként hatott. Elképzeltem, hogy ül a kolléganőm az öltözőben, lehet, hogy épp rákészülne a színpadi fellépésre, és esetleg szeretne előadás előtt nyugodtan koncentrálni, erre én berobbanok, mint egy hurrikán. Nagyon elszégyelltem magam. Megtanultam, hogy muszáj odafigyelnem másokra, egész egyszerűen azért, mert az alaptermészetemből adódóan sok lehetek.

RM Hogyan lehet szabályozni az ösztönösen kitörő energiákat?

PA Van egy szuper módszer rá. Elkezdtem tanulni a szabadidomítást a lovon, ami annyit jelent, hogy nem ostorral ütjük-vágjuk, hanem „megkérjük” rá, hogy csinálja ezt vagy azt. Nekem először nem ment, mert amikor mellé álltam, a ló mindig arrébb ment. Az idomár szerint túl magas az energiaszintem, és a ló úgy érzi, hogy szinte tolom. A szabadidomításon keresztül nemcsak a ló tanulhat tőlem, hanem én is tőle, méghozzá azt, hogyan kezeljem ezt a magas energiaszintet, hogyan fogjam vissza, ha épp úgy akarom.

RM A magyar férfiak mit tudnak kezdeni egy görög nővel?

PA Nekem ebben az országban – valószínűleg a temperamentumom miatt – nincsen partnerem. Azért, mert én sok vagyok, és nem azért, mert ők kevesek. Ezt nem viseli el hosszú távon közép-európai ember. De hát mit is tehetnék, a vér nem válik vízzé. Minimum Görögországig vagy Spanyolországig kellene mennem, hogy megértsék és elfogadják azt, aki vagyok.

RM Ezek szerint Magyarországon nem feltétlenül előny, ha az ember temperamentumos?

PA Nem feltétlenül. Én görög családban nőttem fel, nálunk hangosan beszéltek, sűrűn voltak pörlekedések, viták, nagy nevetések, és a családtagok gyakran érintették meg egymást. A magyar ember nem kedveli a pergős, hangos beszédstílust, és számára már bizalmaskodásnak számíthat, ha megérinted. Sokáig tartott, mire ezt megtanultam.

RM Az érzelmesség terén is vannak kulturális különbségek a két nép között.

PA A magyarok hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, főleg a férfiak. Itthon a kisfiúknak gyakran mondják a szülők még manapság is, hogy „egy kisfiú nem sír”. Ezzel belenevelik, hogy ne mutassa ki az érzéseit. A boldogtalansága borítékolható lesz, de nemcsak az övé, hanem a környezetéé is. Görögországban sokkal szabadabban kifejezheti az érzelmeit, a dühét, a frusztrációját, a fájdalmát, a szomorúságát. Azáltal, hogy kifejezheti, az arra érkező reakciók nyomán meg is tanulja őket kezelni, és már nem ijed meg, ha felnőttkorában találkozik velük.

RM Hogy vagy?

PA Remekül. A három gyerekem nagyon jól van, és ha ők jól vannak, akkor én is. A nagylányaimat talán nem kell bemutatnom, ők tehetséges, gyönyörű színésznők (Trokán Anna és Trokán Nóra – a szerk.), a „kicsi” tizenhét éves, és zeneművészeti konzervatóriumban tanul népi éneket. A munkámat nagyon szeretem, és bár néha úgy érzem, bírnék többet is, gyakori, hogy több felkérésem ugyanarra az időre esik, és akkor kénytelen vagyok párat visszamondani, amiért megszakad a szívem.

RM Imádod a természetet, pedig a város sűrűjében nőttél fel.

PA Gyerekkoromban azt hittem, igazi városi lány vagyok. A Benczúr utcában nőttem fel, és mikor később a külvárosba kellett költöznöm, azt száműzetésként éltem meg. Ehhez képest most bejövök a városba, és úgy érzem magam, mint egy riadt veréb. Kint, a faluban viszont olyan vagyok, mint egy bősz oroszlán. Húsz éve élek vidéken, és azt a nyugalmat és csendet, ami ott körülvesz, semmiért sem cserélném el. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy keresse a természet közelségét. Nem kell megtagadni a városi élet kínálta előnyöket és a technika vívmányait, mint az autó, a számítógép és a mobiltelefon. Ezek nagyon hasznos dolgok, én is élek velük. Csak meg kell találni az egyensúlyt. Töltsünk minél több időt a szabadban, mert az az ember természetes közege. Én mindig úgy érzem, hogy a természetben nem történhet velem semmi rossz. Én ott vagyok otthon.

RM Lovaglással tartod magad formában?

PA Igen, most már szinte csak lovagolok, de nagyon sokáig tornáztam. Még egészen kicsik voltak a lányaim, mikor észrevettem magamon, hogy elkezdtem puhulni. Akkor annyira megijedtem, hogy eldöntöttem, ez így nem mehet tovább. Attól a naptól kezdve tizenöt éven át napi egy órát tornáztam otthon, egyszer sem hagytam ki, volt, hogy éjfélkor álltam neki. Később, amikor vidékre költöztem, ez már nem fért bele, csakhogy akkor meg ott voltak a lovak. Mi, görögök, tudjuk, hogy az „ép testben ép lélek” mondás félrefordítás. Így van helyesen: „edzett testben edzett a lélek”. De ez igaz is: ha belegondolunk, egy paralimpiásnak nem ép a teste, mégis teljesen ép lehet a lelke. Ahogy egy ép testű emberben is lakozhat zavart lélek. Nekem a mozgás mindig rengeteget segített, ha épp nem éreztem jól magam.

RM Voltak nehéz időszakok az életedben. Mire támaszkodtál, amikor úgy érezted, „ez a poklok pokla”?

PA Alapvetően optimista vagyok, ez nyilván sokat segít. Apukám mindig azt mondta, hogy a létrának nemcsak felfelé vannak fokai, hanem lefelé is. Nem lehet mindig csak azt nézni, hogy a másiknak mennyivel több mindene van, látni kell azt is, akinek sokkal kevesebb jut. Minden a szemléleten múlik. És a nap is sokat segített. Én a nap lánya vagyok. Ahogy kisüt, minden bajom elmúlik. Volt viszont volt egy olyan kínzó időszaka az életemnek, amikor hiába sütött, nem segített. Na, akkor megijedtem. Kezdtem kimerülni. Úgy éreztem, hogy csak adok, adok, adok, de nem kapok vissza. Nem tudtam töltődni. Ekkor – talán sorsszerűen – találkoztam egy nővel, aki beavatott a pránanadi rejtelmeibe. Ez a módszer rengeteget segített. 

RM Ezek szerint a te életfilozófiádban nagy szerepet kap a spiritualitás?

PA Igen. Azt hiszem, a testvérem halála vitt el ebbe az irányba. A családom nem volt vallásos, apám baloldali, materialista, ateista ember volt. Amikor az öcsém váratlanul és teljesen értelmetlenül meghalt huszonhárom évesen egy autóbalesetben, akkor gondolkoztam el először úgy igazán az élet értelmén. Képtelen voltam felfogni, hogyan történhetett ez meg. Az okát próbáltam megérteni, és magyarázatokat kerestem. Persze, nem ment. Az iskolában azt tanultuk, hogy az energia nem vész el, csak átalakul, nekem meg szöget ütött a fejembe, hogy akkor ez erre miért nem érvényes? Itt egy energikus, tehetséges, fiatal, életerős gyerek – és egyszer csak nincs? Ennek nyomán aztán szépen, csendben rákattantam erre az egészre.

RM Hiszel a sorsban?

PA Nincsenek véletlenek. A kedvenc mondásom: „a véletlen, Isten inkognitóban”. Én az eleve elrendelésben hiszek, úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Lehet, hogy ez olykor fájdalmas, de elfogadom a sorsomat, mert majd egyszer kiderül, hogy miért kellett így lennie. Persze, előfordulhat, hogy csak egy következő életben, de ki fog derülni.

RM Harmadik lányod, Réka születését misztikus numerológiai jelek övezik.

PA Réka édesapjával találkoznom kellett, mert különben nem születik meg a lányom. Úgy gondolom, bármilyen hajmeresztően is hangzik, Rékának és az öcsém halálának köze van egymáshoz. A számmisztika, az összes jel, a „véletlenek” sorozata mind-mind arra utal, hogy a két dolog között kapcsolódás van. Csak egy pár dolgot említek: az öcsém a 98-as kilométerkőnél halt meg, Réka '98-ban született; ő kettőnk hatodik gyereke, a testvérem a 6-os úton karambolozott; az öcsém február 29-én halt meg, Réka március 1-jén született, úgy, hogy két héttel túlhordtam, és abban az évben nem volt február 29-e.

RM Más esetekben is fény derült az életedben megmagyarázhatatlan érdekességekre?

PA Hogyne! A két nagylányom között például két év negyvenöt nap van, pontosan ugyanannyi, mint köztem és az öcsém közt volt. Anna két héttel korábban született a vártnál, Nóra pedig a kiírt naphoz képest három nappal korábban. Minden úgy rendeződött össze „véletlenül”, hogy pont 2 év 45 nap legyen. De mondok még egy érdekeset. A minap felhívott Réka apja azzal, hogy rendezgette a régi újságcikkeket, amelyekben szerepelt, és belefutott egy 1989-es újságba. ( Mi 1995-ben ismerkedtünk meg.) Ebben egy oldalon van rólunk egy-egy féloldalas újságcikk, a „A taktaszadai orvos és az ő állatai” címmel, és alatta fényképes „Néma levente-bemutató a Játékszínben Papadimitriu Athinával”. Ezeket a dolgokat nehéz ésszel megmagyarázni.  

RM Talán kevesen tudják rólad, hogy alexandriai görög család sarja vagy, a szüleid Egyiptomban születtek és nőttek fel, onnan menekültek Magyarországra a negyvenes évek végén. Gyerekként mit jelentett ez számodra?

PA Gyermekkoromban kétévenként jártunk ki a nagymamámhoz Egyiptomba. Akkor megtanultam, hogy a hazájukból kiszakadt nemzetek sokkal összetartóbbak, jóval erősebben tartják az identitásukat. Ez igaz például a felvidéki vagy erdélyi magyarokra is, akik erősebben őrzik a nemzettudatukat, mint a magyarországiak. Így volt ez nálunk is. Egy külhonba szakadt görög még görögebb volt a görögnél, ha lehet így fogalmazni.

RM Milyen volt görög kisebbségiként felnőni Budapesten?

PA Nem volt jó, mert nem tudtam, hogy azért barátkoznak-e velem, mert görög vagyok (ez akkor kuriózumnak számított), vagy a személyem miatt. Az iskolában a nevemen szólítottak a társaim, de azon kívül, például amikor felszálltunk a buszra, úgy hívtak: „a görög”. Sokáig minden reggel sírtam, mikor iskolába kellett menni, a szüleim még pszichológushoz is elvittek. Nagyon magányos kislány voltam, éreztem, hogy más vagyok, és ez sokáig zavart. Sokszor lecigányoztak minket, de ezt megtanultam kezelni – hozzáteszem, azóta mélyen együtt érzek a roma kisebbséggel. Tudom, hogy milyen kirekesztettségben, megkülönböztetésben vagy csúfolás tárgyaként felnőni.

RM Ki tudtad nőni az érzékenységedet?

PA Nekem mindig fontos volt, hogy szeressenek. Folyton úgy próbáltam formálgatni magam, hogy szerethető legyek. Éppen attól, hogy túlérzékeny voltam, nagyon kemény is lettem. Gyerekként, ha megbántottak, a mosdóban zokogtam ki magam, de azt nem engedtem soha, hogy ez látsszon is rajtam. Csak amikor benőtt végre a fejem lágya, akkor gondolkoztam el azon, hogy miért mutatok más képet magamról. Miért van az a fal? Akkor elkezdtem lebontani a kérgeket, amelyeket az évek során magamra pakoltam. És elkezdtem megmutatni, milyen vagyok. Már mertem sírni, és megmondtam, ha valami rosszulesik.

RM Karakteres nő és színésznő vagy. Ez a fajta erős karakteresség előny vagy hátrány a színművészetben?

PA Megvannak az árnyoldalai. Én általában cigánylányokat, dél-amerikai lányokat játszottam. A hetvenes-nyolcvanas évek hazai filmjei ráadásul leginkább a magyar munkásokról szóltak, én meg, valljuk be, csepeli munkáslánynak kevésbé voltam jó. A skatulya végigkísérte a pályafutásomat.

RM Úgy tűnik, mintha két szélsőséges világ jelenne meg benned. Hogy állsz az egyensúly kérdésével?

PA Mindig is az ellentétek határozták meg az életemet: görögség-magyarság, rivalda-elvonulás, érzékenység-keménység, város-vidék, szenvedély-befelé fordulás. A végletek embere vagyok, az egyikből mindig kapaszkodtam a másikba, a másikból az egyikbe. Amikor a volt párom felrótta, hogy miért nem hagyom ott a színészetet, próbáltam magyarázni, hogy én csak akkor érzem jól magam, ha mindkét világban jelen lehetek: a rivaldafényben és a lótrágyában is. A monotóniát nem viselem el. És nem bírom megbecsülni a ragyogást, ha nem tudom, hogy mi van a sötétben.

RM Mi a boldogság számodra?

PA A boldogság számomra nem egy konstans állapot, hanem sok apró pillanat, amelyeken keresztül mély katarzist élhetek át.

Címkék: színésznő, szenvedélyes, egyensúly, érzékenység, számmisztika, görög temperamentum, kisebbségi, szabadidomítás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!