A távolság megszépíti a szerelmet?
Vajon egy hosszú távú kapcsolatban miként hat az érzésekre a külön töltött idő? Megerősíti a vágyat, és szebbé teszi a partnert, vagy ellenkezőleg, meggyengíti a szerelmet?
Nos, minden párkapcsolat más és más, és nehéz megmondani, vajon túléli-e egy kapcsolat a távolságot, mégis, egy dolog biztos, ha nagyon szeretünk valakit, akkor a külön töltött idő inkább fellobbantja a szenvedély tüzét, mint hogy kioltaná azt.
Van egy barátnőm, aki évek óta epekedik egy fiúért, akivel csak hétvégenként tudnak találkozni. A megismerkedésük kezdetén egy városban éltek, és két hónap ismeretség után rögtön össze is költöztek. A barátnőm, Annamari, eleinte élvezte az együtt töltött heteket, majd egy nap arról panaszkodott nekem, hogy egy ideje úgy érzi, elveszett az a bizonyos izgalom a kapcsolatukból.
– Minden este ugyanaz a forgatókönyv, ő hazajön, majd vacsi és film, azután pedig a jól megszokott összebújós szeretkezés – mesélte csalódottan. Nem igazán értettem ezt a hirtelen váltást, hiszen azelőtt csillogó szemmel bizonygatta, mennyire élvezetes, hogy végre átélheti a harmóniát egy párkapcsolatban.
– Igen, igen, de valami mégis hiányzik. Kezdek attól félni, mi lesz, ha örökre vele kell maradnom, és soha többé nem ismerhetek meg mást – mesélte könnyes szemmel Annamari.
Azon töprengtem, miért van az, hogy amikor minden jól alakul a kapcsolatunkban, szürkének látjuk a hétköznapokat, amikor pedig hiányt szenvedünk valamiben, olyankor pedig pont az ilyen gondtalan időkre vágyunk.
A sors fintoraként a fiút egy másik városba vették fel az orvosi egyetemre, így Annamari vágya teljesült, és visszakapta a hőn áhított izgalmat a kapcsolatában.
Most már csak hétvégenként találkoznak, a hét többi napján pedig Annamari siralmait kell hallgatnom, hogy bárcsak minden este a fiúval lehetne, vacsizhatnának, filmeket nézhetnének, és egyébként is, miért nem lehet neki egy kiegyensúlyozott kapcsolata szívfájdalmak nélkül.
Mosolyogva hallgattam a barátnőmet, és arra jöttem rá, az ő esetükben a távolság megerősítette a vágyat, bár kérdéses, hogy mi lesz, ha a fiú visszaköltözik hozzá.
Egy másik barátnőm párkapcsolatára viszont pont ellenkezőleg hatott a távolság. Az ő esetükben amikor a férje külföldön vállalt állást egy fél évre, sajnos kialudt a tűz. Bár Zsuzsiék házassága már akkor sem volt túl fényes, folyton veszekedtek, már szinte nem is szeretkeztek, és a külföldi állás csak egy löketet adott a váláshoz.
Zsuzsi elmesélte, hogy amikor a férje elvállalta a munkát, úgy érezte, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről. Az első hetekben eszébe sem jutott a férje, csak néha esténként, hiszen úgy megszokta, hogy valaki fekszik mellette. Később már jobban hiányzott neki, és az emlékek is kezdtek megszépülni.
A férje arcának vonásai miden éjszaka kirajzolódtak előtte, vonzóbbnak látta őt, mint valaha, és elképzelte, hogy amikor majd végre találkoznak, a karjaiba omlik, és ott folytatnak mindent, ahol valaha évekkel ezelőtt, amikor fogadalmat tettek az oltár előtt.
Amikor eltelt a fél év, és a férje visszatért, beültek egy kávézóba, hogy megbeszéljék a gondjaikat. Zsuzsi azt mondta, amikor meglátta őt, úgy érezte, hogy egy idegen ül vele szemben. A valóságban nem látta szépnek a vonásait már, csak a problémákat látta, melyeket fél évre a szőnyeg alá söpörtek. Végül közösen megegyeztek, hogy elválnak.
Mindenesetre az már biztos, hogy a szerelem kifürkészhetetlen, és távolság ide vagy oda, ha két embernek együtt kell maradnia, azok úgyis együtt maradnak, persze néha nem árt, ha egy kicsit hiányoznak egymásnak.
Még nincs hozzászólás