A színház volt az igazi közege
Az ötvenes években olyan családi háttérrel jelentkezni a Színművészeti Főiskolára, mint egy görög katolikus pap édesapa, eléggé hendikepnek számított. Így amikor Sztankay Istvánnál rákérdeztek a papa foglalkozására, ő azzal vágta ki magát, hogy pásztor.
Persze, azért a végén mégiscsak kiderült, hogy az a pásztor, bizony, lelkipásztor. A családi legendárium szerint a színházhoz való vonzódását a templomi misék koreográfiája keltette fel benne, s az első miskolci színházi évektől kezdve meg is maradt a színpad szerelmesének. Ahogy azt Molnár Gál Péter írta róla: „A színház volt az igazi közege, az otthona, ahol önkéntelenül megmagyarította Schillert, Shakespeare-t, Bernard Shaw-t.”
Édesapjuk ötvenkét színpadi szerepének fotóiból válogatott egy kiállításnyit Sztankay Ádám és Sztankay Orsolya, Kosztolányi idézetét választva címül, végigkísérve a művész útját, a miskolci évek után a Nemzeti Színháztól, a Madách Színházon át a József Attila Színházig. Benne olyan szerepekkel, mint Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjának főszerepe a Miskolci Nemzeti Színházban, Shakespeare Rómeó és Júliája Törőcsik Marival a Nemzeti Színházban, vagy a mintegy ötszáz alkalommal játszott Jövőre, veled, ugyanitt, Bernard Slade romantikus vígjátéka Schütz Ilával a Madách Színházban.
Szerepeinek sokszínűségét drámai erejének és humorának köszönhette, miközben mégis egyedi tudott maradni. Ezeket a színpadi pillanatokat idézi most fel ez a fotókiállítás, így emlékezve egy kivételes színészre.
„…egy nagy, ismeretlen Úrnak vendége voltam.”
Fotókiállítás Sztankay István színházi szerepeiből
Bajor Gizi Színészmúzeum
Nyitva: 2015. március 29-ig
Még nincs hozzászólás