A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A szerelem nem egy applikáció

Van itt két nő. Az egyik huszonötön innen, a másik ötvenen túl. Az egyik élete regényén jórészt innen, a másik ezen nagyobbrészt már túl. Vajon mit gondolnak ugyanarról? Vágyról és örömről, szorongásról és fájdalomról, érintésről és elválásról, beteljesülésről és kiábrándulásról. Vajon képes-e megérteni egymást idősebb és fiatal? Azt gondoljuk, hogy igen. Mert őszinték. Akkor is, ha fáj.

Fotó: Shutterstock.com

Van abban is valami jó, ha elmúltál ötven. Na, nem sok, annyi talán, hogy már túl vagy egy sor szerelmi csalódáson, a nagy Ő-keresésen meg a családalapítási projekten. Megtaláltad, megszülted, felnevelted, megszoktad, vagy felbontottad, egy biztos: tudod.

Tudod, hogy mit kerestél egy pasiban, s azt is, hogy megtaláltad-e. Tudod, hogy mi az, ami idegesít, és mi, ami lelkesít. Már elmondtál magadról mindent, már átéltél vele sok mindent.

Tudod, mit jelent együtt élni, és milyen egyedül. Már azt is tudod, hogy neked ki a jó az ágyban, hogyan és hányszor. Ha keresel, tudod, hogy milyet. Már nem az a fontos, hogy helyes legyen (bár nem baj, ha az). Nem a kockás hasizma a legfontosabb, nem is az autója.

Hát akkor mi, kérdezed, ha még nem vagy huszonöt sem. Te, aki az ujjadat le nem vennéd a telefonodról, a valóságot közösségi hálókon át érzékeled, természetes hát, ha azt gondolod, hogy a szerelem is egy applikáció. Le lehet tölteni. 

De rájössz majd, ha már elmúlsz huszonöt, hogy a szerelem más. A szerelem több annál, mint egy kigyúrt test, egy húszmillás autó, kétszáz négyzetméteres kecó. A szerelem, kicsi, sötét kuckó, ahol összebújni jó. Intimitás, szenvedély és elkötelezettség.

Érintés, illat, adrenalin, és bizonyosság, hogy akarom. Valami ősi tudás, amelynek birtokában kiválasztjuk a sok milliárd ember közül azt, akivel szerelmeskedni akarunk, akitől gyereket szeretnénk.

Na jó, de hogyan? – kérdezed, ha még nem múltál huszonöt. Ti hogyan csináltátok?

S akkor megpróbálok visszaemlékezni. Rémlik, hogy voltak füstös pinceklubok, házibulik meg sulibálok. Csavargások, kis lógások meg hosszú séták. Kapualjban álldogálás, simogatás és csókolózás. Sok minden volt a szex előtt.

Sok együtt töltött idő. Mert nem autón vittek-hoztak, nem autón jöttünk-mentünk, hanem sétáltunk, fecsegtünk és egymáshoz értünk. Aztán az egészről jó sokat álmodoztunk. Fejben elkészítettük saját filmünket a boldogságról, a pillanatról, amikor egymáséi leszünk.

Aztán vagy megtörtént, vagy nem. Inkább nem. De nem volt baj, mert bennünk volt a vágy, a hit, a várakozás. Most visszanézve úgy gondolom, talán jobb is volt álmodozni róla, mint átélni.

De ez már egy másik mese.

Címkék: álmodozás, huszonötön innen, huszonötön túl, ő-keresés, együtt élni, az ágyban, elkötelezettség

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!