A krízis oka a felnőtté válás maga
Drága fiatal barátnőm. Abból az életkorból visszanézve, amelyben én vagyok, butaságnak tűnhet 28 évesen rettegni attól, hogy nemsokára harminc leszel. De mivel én is voltam 28, és arra is emlékszem, hogy milyen volt a harminc, megértelek.
Az embert mindig annak az életkorának a problémái nyomasztják, amelyben éppen van. És igen, valóban, néha úgy érzem, nektek nehezebb, mint nekünk volt. Talán kinevetsz, ha azt mondom, hogy azért nehezebb, mert túl sok lehetőség közül kell választanotok. S mivel a választás mindig egyben lemondás is, hát azt is mondhatnám, hogy túl sok dologról kell lemondanotok.
Beiratkozhattok az A egyetemre, s rájöhettek, hogy nem tetszik. Átmentek hát a B-re, aztán a C-re, és közel jártok a harminchoz, amikor még mindig nincs meg a diploma. Vagy éppen kettő is van. Elmehettek dolgozni, de ha nem tetszik a munka, a főnök, vagy a munkahely, otthagyhatjátok.
Elmehettek egy kicsit külföldre nyelvet tanulni, meg egy másik külföldre, egy másik nyelv miatt. És összeköltözhettek egy fiúval, de ha nem tökéletes, otthagyhatjátok egy másikért, aki majd tökéletesebb lesz. S ez nagyon jó dolog. Igényesek vagytok, sokkal többet tudtok, mint mi tudtunk a ti korotokban.
Egyetlen probléma van csupán. Az, hogy közben múlik az idő. A fiúkat persze az idő múlása csöppet sem izgatja, hiszen ők ötvenévente is alapíthatnak családot. A nőknek azonban ketyeg a biológiai órája. Ezért, bár, mint mondod, veled korú barátnőidnek még eszükbe sem jut, hogy gyereket kellene szülni. S valóban ráértek tíz év múlva is. De a szorongás ott mélyen, a gyomor tájékán mégis elkezdett dolgozni már.a
Tehát szerintem ez a kora életközepi válság, mint írod, ezért lehet. Annak a szorongása, hogy dönteni kéne már. Kikötni egy munka mellett, amely nem csak tetszik, de meg is lehet élni belőle. Kikötni egy pasas mellett, aki nem csak tetszik, de akár születendő gyerekednek is jó apja lenne.
És nem csak azért, mert szülni kéne, sőt nem is elsősorban ezért, hanem azért, mert tíz év múlva, amikor majd 38 évesek lesztek, a korban hozzátok illő férfi legalább negyvenkettő. S bár ez nem törvényszerű, csupán tapasztalat, a negyvenes férfiak, inkább huszonéves lányokat keresnek.
Tehát abból a korból visszanézve, amelyben én vagyok, akár butaságnak is tűnhet 28 évesen rettegni attól, hogy nemsokára harminc leszek, egyáltalán nem az. A szorongás, melyet te korai életközepi válságnak hívsz, annak a jele, hogy kislányból felnőtt nővé lettél.
Ady titkos szerelmétől érdemes megtanulni, hogy a társadalmi elvárásokra fütyülni kell, de a saját elvárásaidat lassan meg kell fogalmaznod, és el kell érned ahhoz, hogy a szorongás megszűnjön. Bár helyébe majd más szorongások lépnek. De ez nem baj, hiszen legyőzzük. Igaz, fiatal barátnőm?
Még nincs hozzászólás