A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A Könyv születésnapja

1452. szeptember 30-án született meg az első nyomtatott könyv. Ez a nap fontos állomása az írásbeliségnek.

Fotó: AFP

Reggel

Még sötét van, amikor a mester kikászálódik a hálókamrából, átcammog a nagyszobába, és fahasábokat dob a kandallóba. Hiába, no, ötvenen felül már fázósabb az ember. Őszülő hajtincsei a szemébe lógnak, a mécsest még nem gyújtja meg: akár teljes sötétségben is tudna tájékozódni a házban, hiszen itt volt gyerek.

Jó, akkor még Gensfleischnek hívták, néhány festett mázas tányéron olvasható is apjának a neve. Nem szerette ezt a hentesek utcájára emlékeztető vezetéknevet, így az inasévek elteltével felvette anyja nevét, így lett belőle Johannes Gutenberg. Aranymetszést, drágakőcsiszolást tanult, és kisebb nyomdai munkái is voltak.

A hunyorgó kandalló furcsa árnyékokat vet a falra, ahol egy polcon néhány kézzel írott kódex sorakozik. Kevesek engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kódexet vásároljanak, amelyből ráadásul csak néhány tucatnyit másolnak a barátok. Már kisgyerekként is izgatta ez a kérdés Gutenberget: hogyan lehetne sokkal olcsóbbá tenni és nagy mennyiségben árusítani a könyveket?

Amikor a mainzi patríciusok összekülönböztek a városi polgárokkal, Gutenberg a családjával Eltvillébe, majd Strassburgba költözött. Tükörcsiszolásból, aranymetszésből élt, de közben folyamatosan izgatta a könyvnyomtatás ügye, és negyvenévesen, 1540-ben már ki is dolgozta a szétszedhető, mozgatható betűkkel való nyomtatás technikáját.

De még nem volt megelégedve az eredménnyel. 1447-ben visszaköltözött Mainzba, és folytatta a munkát.

Délelőtt

Megiszik egy csupor tejet, aztán fájós lábaival átbiceg a szobából a műhelybe. Jó, persze hallott már arról, hogy a kínaiak is készítettek szétszedhető jelekkel nyomtatott könyvet, de egyrészt betűből sokkal több kell egy nyomtatványhoz, mint a kínai írásjelekből; másrészt azt mondják, akik láttak már ilyet, hogy a jelek girbegurba sorokban állnak, az egyik túl erős festésű, a másik túl halvány – hát ezt is meg kell oldani valahogy.

Lassan beszállingóznak a műhelybe az ásító segédek, akik között metsző, szedő és nyomtató is akad. Nagy nap ez a mai: Gutenberg régi álmának, a Bibliának az utolsó lapjainál tartanak! Öt év munkájának a gyümölcse fekszik az asztalokon…

A mester egyre gyakrabban elrévedezik. Emlékszik rá, hogy fiatalkorában ő is úgy kezdte, mint sokan mások: fatáblákra véste a betűket – természetesen a tükörképüket –, és azt nyomtatta ki. Csakhogy a fatáblák néhány tucatnyi ív kinyomtatása után elkoptak, ki kellett dobni őket, és újakat vésni.

Ez meglehetősen nehézkes és nem túl gazdaságos munka volt. Gutenberg először felfűrészelte a fatáblákat betűkre, hogy csak az elkopott, elhasználódott darabokat kelljen újakkal pótolni. Ezek a betűk azonban össze-vissza álltak, nem illeszkedtek egymáshoz. Ilyen táncoló, hézagos sorokkal nem lehet könyvet nyomtatni.

Gutenberg pedig olyan nyomtatványt akart készíteni, amit nem lehet megkülönböztetni a kódexmásolók gyöngybetűitől. Ezért is metszett középkori gót betűket.

Nemsokára rájött, hogy fa helyett fémből kellene a betűket metszeni, és ezeknek a magasságát, a szó- és betűközöket már vékony lécekkel, fémpálcákkal ki lehetett egyenlíteni. Sokáig kísérletezett azzal is, hogy milyen ötvözet lenne a legmegfelelőbb, mire megtalálta a jó arányt az ólom, az antimon és az ón között. Így már bármekkora mennyiségben újraönthetők voltak a betűk.

Megelégedve néz körül a műhelyben: itt minden az ő ötlete, az ő találmánya! Ki kellett kísérleteznie a megfelelő nyomdafestéket, és számtalan olyan eszközt, szerszámot, amelyeket az akkori nyomdák még nem használtak: a winkelnek hívott szedővasat, a tympant, ami rögzítette a lapokat; a nyomóformát, a papírt mindig azonos helyre illesztő punktúrát, a sorzót, és persze magát a sajtógépet is.

Felhasználta, alkalmazta és továbbfejlesztette azokat a kezdetleges korábbi eszközöket, amelyeket egységes gyártásmenetbe foglalt.

Mindezek a kísérletek persze rengeteg pénzbe kerültek, és a jómódú mainzi polgárok szívesen kölcsönöztek is neki, hiszen felismerték a könyvnyomtatásban rejlő hatalmas anyagi hasznot: az így készült könyvet nagy tételben, sokkal gazdaságosabban lehet előállítani, mint egy kézzel írott kódexet. A hitelezők egy része azonban folyamatosan pereskedett, ha nem kapta meg idejében a pénzét; Gutenberget többször is kiforgatták a vagyonából.

– Á, már ez se számít – legyint a mester. Nyögve feláll a vésőasztal melletti székéből, hogy ellenőrizze a segédek munkáját.  

Dél

A déli harangszóra csak gyomorkorgás válaszol a műhelyben. Néhányan elmajszolnak valami otthonról hozott kenyeret, sajtot, és a mester is velük ebédel.

Hiába, nincs asszony a háznál – de nem is nagyon bánja. Bár egyszer majdnem bekötötték a fejét: jó tizenöt éve annak, hogy még Strassburgban egy Ennelin zur Ysernen Türe nevű patríciuslány rá akart akaszkodni, és amikor ő határozottan lerázta a fiatal nőt, az beperelte őt az egyházi bíróságnál – de szerencsére a bírók nem találták megalapozottnak a hölgy beadványát.

– Huhh, mi lenne itt, már csak az kéne: egy asszony! – dohog a mester. Kezébe veszi az egyik lapot, és kedvét telve nézegeti. Igen, ez van olyan szép írás, mint egy kézzel írott kódexé, nem feltételezheti senki, hogy nyomtatvány. Két hasábban sorakozik egymás fölött minden oldalon 42 sor, és a bal felső sarokban kihagyva a helye az iniciálénak, amit majd egy illuminátor rajzol a helyére. Ez is azt sugallja, hogy a könyv kézzel készült.

Nem nyomtak belőle sokat, talán száz-egynéhány példányt. (A mester persze nem tudhatja, hogy néhány év múlva az egyik hitelezője, Johann Fust beperli, és mindenéből kiforgatja: elveszik az eszközeit, sőt, a 42 soros Biblia kinyomtatott példányait is. És persze arról sem lehet sejtelme, hogy félezer év múlva aranyáron adják majd az ötvennél is kevesebb épségben maradt példányt, de nemcsak az ő 42 Bibliáját, hanem minden 1500 előtt készült úgynevezett „ősnyomtatványt” is.)    

Este

A munkaidő a nyomdában napi 16 óra. Így azután a mester éjfélkor ereszti haza a segédeket. Egyedül marad a műhelyben, még néhány betűt újra kell vésni, kiönteni, betördelni, kinyomtatni. Reggeledik, mire elkészül a 641-ik, az utolsó lap.

Elfáradt a szeme, fáj a háta: hiába, az élete nagy részét mécsesvilág mellett, asztal fölé görnyedve töltötte. Kitárja a vasalt utcai ajtót, beárad a hűvös hajnali levegő. Elindul, hogy kiszellőztesse a fejét, de megtorpan: visszamegy a műhelybe, és magához öleli a még festékszagú, friss nyomtatványt. Megmutatja őt a világnak…

Hajnal

Amikor kilép az utcára, újra megsimogatja a hóna alatt a többkilós könyvet. Nem érzi nehéznek: végül is nem esti, ágyban való olvasásra szánta. A hajnali égen még néhány kései csillag pislákol, de a dóm terrakotta színű tornyain már megcsillannak a felkelő nap első sugarai.

– ’Abend, Meister Gutenberg! – bök a sapkája ellenzőjéhez az egykori katonai tiszteletadás maradványait mímelve a korán kelő szomszéd pékmester.

– Guten Morgen, Herr Schlüss, wie geht’s? – mosolyog vissza. Csak most veszi észre, miközben a Bauerngassén lesétál a Rheinstrasséig, hogy sok-sok év után ma végre jókedve van. Hajóvontatók ütemes zaja hallatszik a Rajna felől, üres még az utca, csak egy lámpagyújtogató oltogatja el az oszlopokra tűzött olajlámpásokat.

A mester mélyen beleszippant a friss levegőbe, és védőn szorosabbra öleli vaskos, még fűzetlen könyvét.

– Az én rég várt, újszülött gyermekem! – motyogja a néptelen utcán, és visszafordul a Münsterplatz felé.

Hatot kongat a dóm nagyharangja.

Eszébe jut: mikor hazaér, nehogy elfelejtse beírni a kalendáriumba a dátumot.

1452. szeptember harmincadika van.

A Könyv születésnapja.   

Címkék: könyv, nyomtatás, gutenberg, szedés, nyomtatás feltalálása, 42 soros biblia

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!