A halogatás lélektana

2021. május 13. | Írta: Vág Bernadett

Ki ne ismerné azt az állapotot, amikor a lakás fut, a hűtő üres, a gyerek nem csinálja a leckét, és nincs, aki mindezt megoldaná, mert aki megoldhatná, az épp nem ér rá. Mert sürgős dolga van. Amit azért sem végez el.

Na ne, ezt visszaolvasni is kész agyrém. Miért nem csináljuk meg, amit úgyis meg kell, ráadásul sürgősen? Volt régen egy főnöknőm, aki mindig azt mondta, miután kiosztotta a feladatot, hogy „ez tiszta sor”. És mi tudtuk, hogy nincs min tépelődni, izgulni, szorongani, kétségbe esni, mert ami tiszta sor, az tiszta sor.

Lusta?

Csakhogy vannak, akik összetettebb lelkülettel rendelkeznek annál, mint hogy tiszta sornak tekintsenek mindent, aminek van meghatározott eleje meg vége, és már csak a közepét kell megcsinálni.

És aki ilyen, az nem kezd hozzá mindent eldobálva a munkához, hiába érti, mi is a feladat, és hiába ismeri a módszert, mivel már százszor elvégezte, hanem csak ül, bámul az ablakon kifelé, pedig a lakás fut, a gyereknek leckéje lenne, és a hűtő is üres. Nagymamám azt mondta volna, az ilyen ember lusta.

Nem lusta!

Nemrég voltam egy pszichológiai előadáson, ahol azt állították, hogy lusta ember márpedig nincs. Mert az a tétlenség, henyélés, tévénézés, eszegetés, porszívózás, ami a cselekvés helyére toppan, nem más, mint öncsaló trükk. A félelem miatt, ami ilyenkor ránk tör. Bizony, a halogató ember nem lusta, hanem fél. De mitől fél?

Nincs ember, akire ne törne rá néha a halogatás szörnyű, önkínzó kényszere, így jól ismerjük ezt a problémát. Azzal hitegetjük magunkat, hogy igen, de mi nem halogatók vagyunk, csak fejfájósak. Vagy nagyon elfoglaltak. Vagy túl fáradtak, lestrapáltak… Én azt szoktam mondani: várom, hogy elöntsön az adrenalin, amely csak a határidő előtt harminc perccel érkezik. Igen, mindenkinek van jó kifogása, trükkje, amivel másokat, de főleg önmagát kábíthatja, de az igazság mégiscsak az, hogy félünk.

Kísért egy régi kudarc

A félelem legtöbbször oktalannak tűnik, hisz olyasmit is szoktunk halogatni, ami egyáltalán nem haladja meg a képességeinket, sőt, már ezerszer megcsináltuk sikerrel. Akkor mitől félnénk?

Kismillió oka lehet a félelmünknek. Egyik tipikus félelem, hogy most még jobban kell csinálnom, mint eddig, hisz már annyiszor megcsináltam. Aztán, hogy most olyan is találkozik a munkámmal, aki eddig nem látta, és talán nem tetszik neki. Talán időközben ellaposodott a technikám, melyet most észrevesznek…

De az is lehet, hogy csupán a megmérettetés helyzete kelt félelmet bennünk egy olyan elfojtott, régi emlék miatt, amelyben akkor kudarcot vallottunk. Hiába lehetünk száz százalékig biztosak a sikerben, az a régi kudarcélmény még mindig kísért.

És jön a bünti

Mert nem elég, hogy a gyakran nem is tudatosuló félelem a halogatás oka, de ott a következménye is. Méghozzá a sok további lelki zűr, mint például a lelkiismeret-furdalás, a stressz és a frusztráció, amely miatt végül ránk tör a totális tehetetlenség. Akinek szokásává válik a halogatás, az már szinte minden pillanatban érzi a lelki feszülést, ha valami dolga akad. Nagyon fontos lenne tehát megtalálni a módját az elodázás leküzdésének.

Fájni fog!

Dr. Seth J. Gillihan, a Pennsylvania Egyetem pszichiátriaprofesszora szerint a halogatók két okot szoktak ismételgetni. Az egyik, hogy a tevékenység fájni fog, a másik, hogy úgysem fog sikerülni.

Nem meglepő, hiszen mind a fájdalom, mind a kudarctól való rettegés elég nagy visszatartó erő. A többi kreált okunk a halogatásra inkább csak mellébeszélés szokott lenni, mint például, hogy „nem is olyan fontos megcsinálni”, vagy hogy „nem értem pontosan, mi a feladat”.

A másik blokkoló ok a maximalizmus, amikor kizárólag tökéletes megoldást vagyunk hajlandóak kiadni a kezünkből, és ez még nem tökéletes. A professzor szerint a halogatás oka gyakran az, hogy úgy érezzük, nem tudunk megfelelni az elvárásoknak, és félünk, hogy kudarcot fogunk vallani.

Türelem!

Dr. Gillihan különböző technikákat ajánl, amelyek segíthetnek a halogatásról való leszokásban.

1. Oszd fel a munkát kezelhető részekre! – Egy nagyszabású feladat valóban rémisztő lehet, ám ha felosztjuk részfeladatokra, akkor sokkal megnyugtatóbb belevágni.
2. Határozd el, hogy ekkor és ekkor elkezded. – Az időhúzás általában nem segít. Ha viszont úgy döntünk, hogy egy meghatározott időpontban hozzálátunk, hamar túllendülünk a munkavégzést akadályozó szorongáson.
3. Teremtsük meg a feltételeket! – Tiszta asztal, halk zene, rendezett kellékek… Ha minden készen áll, sokkal könnyebb elkezdeni a munkát.
4. Légy ellenőrizhető! – Ha legalább egy embernek elmondjuk, hogy mit és mikorra kell teljesítenünk, azzal már nagyban növeljük annak esélyét, hogy valóban nekilátunk.  
5. Legyen kilátásban a jutalom! – Például, ha elvégezzük a feladatot, megehetjük a mogyorós csokit. Vagy megnézhetünk egy rég áhított filmet. De csak akkor.

A professzor arra is felszólít, hogy legyünk türelmesek magunkkal. Egy régóta fennálló szokás megváltoztatása nem megy azonnal. Amikor elbizonytalanodunk az elhatározásunkban, akkor jusson eszünkbe, hogy az átmeneti jóérzés, amivel a halogatás jár, hosszú távú rossz érzésbe fog átcsapni. Viszont a feladat sikeres teljesítése hatalmas örömérzettel fog jutalmazni bennünket.

^{(Ajánlott irodalom: Mráz Katalin pszichológus oldala – pszichologus.mrazkata.com)}

Címkék: halogatás oka, halogatás leküzdése