A bús ördögöcske stratégiája

2018. május 14. | Írta: Pusztai Luca Lili

Úgy hiszem, mi, nők hajlamosak vagyunk arra a piciny bűnre, hogy ki nem mondott elvárásokkal tegyük fölöslegesen nehezebbé tökéletesen működő párkapcsolatunkat. Bár, ha jobban belegondolok, ezek az elvárások nem is olyan nagy dolgok, és tényleg érthetetlen, hogy miért ne tudnának a férfineműek eleget tenni nekik.

Legyen csak az egy kedves szó vagy gesztus, persze akkor, amikor nem számítunk rá, illetve dehogynem számítunk rá, csak a férfinak nem kell tudnia, hogy mi számítunk rá.

Tehát, magunk sem tudjuk, mikor, csak történjen meg váratlanul egy romantikus pillanatban, mondjuk, teliholdkor, májusi éjjelen, egy padon üldögélve a Szajna partján.

Igen, igen, lehet, kissé bonyolultan hangzik, de életünk párja biztosan kitalálja azt, amiről még mi sem tudjuk, hogy mi az, hát nem? Végső soron ez lenne a dolguk!

De amikor a szerelmünknek fogalma sincs arról, hogy mire gondolunk, talán azért, mert mi sem tudjuk, hogy mire gondolunk, akkor az a kis bús ördögöcske sűrű viharfelhőket kavar összezavarodott női elménkben, és ennek az lesz a vége, hogy mi sem, sőt, a férfi sem érti, hogy miért is lettünk olyan nagyon szomorúak.

Ó, bár elvinne arra a helyre! Bárcsak forró fürdővel várna, amikor hazaérek! De jó lenne, ha meglepetésbulit szervezne nekem! – folytatja a bús ördögöcske.

Szerelmünk pedig boldogan nézi az esti híradót, jóllakott óvodás módjára mosolyog, megpaskolja a combunkat, és halványlila gőze sincs arról, hogy eközben a bús ördögöcske bosszúszomjas fenevaddá hatalmasodik bennünk.

A viharfelhőktől az ábrázatunk lassan elsötétedik, és a jól ismert ’mi a baj?’ kérdésre makacsul rángatjuk a vállunkat. A férfi meg csak folytatja a faggatást addig, amíg végül kirobban belőlünk a sok be nem tartott ígéret, a miért nem kérdések, és a ki nem mondott vágyaink tengere.

Ezt hallván a férfi felteszi azt a kérdést, amitől a romantikáról szőtt álmunk szétrobban, és a kis darabok mind hamuvá porhadnak el: „Miért nem mondtad el, mit akarsz?’

A bosszankodást később duzzogás követi, a duzzogást pedig bűntudat. „Szegény szerelmem, tényleg, miért nem mondtam el neki? Honnan is tudhatta volna, de hát ő úgy szeret engem!

Tegnap is magától elmosogatott, pedig nem is kértem tőle” – gondoljuk magunkban, és közben az ábrázatunk sötétje is kezd enyhülni.

Erre a férfi átölel, mert maga sem tudja, mi mást tehetne, és akkor, amikor igazán nem várnánk tőle, sőt amikor nem várnánk magunktól, hogy elvárjunk tőle valamit, amiről nem tudjuk, hogy mi az, akkor tesz valami olyat, ami igazán nagyon filmbeillően szerelmes gesztus, és a hamuvá porhadt romantika lassanként újra szikrázó buborékká változik bennünk. 

Egészen addig, amíg a bús ördögöcske megunja, hogy már napok óta a sarokban ül, és ki nem merészkedik újra a fényre. Persze csak akkor, amikor épp nem számítunk rá.

Címkék: nő, férfi, nemek csatája, nemek közötti különbség